Az érzelmek kifejezésében nagyon fontos, hogy negatív érzelmeinket is ki tudjuk fejezni. Annál is inkább, mert elfojtásuk, „lenyelésük”, meg nem emésztésük pszichoszomatikus betegséghez, rákbetegséghez vezethet.

     Mint ahogy azt általában az érzelmek kifejezésénél írtam, a negatív érzelmekre is igaz, hogy az első lépés a tudatosítás. Dühösek vagyunk? Csalódottak? Idegesek? Haragosak? Vizsgáljuk meg magunkat, és fogalmazzuk meg az érzéseinket. Ezután jöhet az érzelem kifejezése.

Ne tartogassuk magunkban, ne mérgelődjünk, ne legyen a vége agresszív dühkitörés, mikor már felgyülemlettek bennünk a sérelmek, ne borítsuk rá arra, aki épp a közelben van.

Ha ingerültek vagyunk, jól bevált taktika, hogy közöljük ezt a körülöttünk levővel. Pl. munkából hazaérve így szólunk az asszonyhoz: "Anyuci, bocs, de nagyon nehéz napom van, elég feszült vagyok." Így az nem veszi magára, nem érti félre, és figyelembe tudja venni, hogy most feszültek vagyunk. Valószínűleg még segít is megnyugodnunk. Nem kell színészkedni, nem kell elfojtani. Megengedhetjük magunknak, hogy feszültek legyünk, a lényeg, hogy ne töltsük ki azon, aki nem érdemli meg, de azon se, aki megérdemli esetleg, ha nem akarunk egy jó nagy veszekedést. Ugyanez igaz arra az esetre, ha haragunknak nincsen kiváltó személye (úgy alakultak a dolgok), vagy azzal nem lehetséges megbeszélni (pl.: főnök?), de nem azon akarjuk levezetni ezt, aki a legközelebb van éppen hozzánk.

Ha dühösek, mérgesek, csalódottak vagyunk valaki miatt, azt beszéljük meg azzal, aki bennünket megbántott. Maradjunk nyugodtak, amennyire tudunk, ugyanis úgy nem lehet nyertes-nyertes végeredménye egy vitának, ha üvöltözünk egymással. Az agresszív dühkitörést hagyjuk meg arra az esetre, amikor egyedül vagyunk egy masszív párnával, vagy egy jól csapódó ajtóval. (Apropó, mikor találja fel valaki a visszapattanó tányért?)

A folytatás már tulajdonképpen konfliktus-kezelés:

Maradjunk tárgyilagosak. Ne használjunk túlzást, ne állítsunk olyat, amit nem tudunk biztosan, ne gyanúsítgassuk a másikat. Ne hozzunk fel régi sérelmeket. Mindent idejében beszéljünk meg, és tisztázzunk le teljesen, így nem is kell a következő veszekedés alkalmával előkapni a múltkori eseteket. Maradjunk a jelen esetnél, onnan viszont ne tágítsunk, amíg kielégítő eredmény nem születik mindkét fél számára. Hallgassuk meg a másikat is. Törekedjünk a megoldásra, és ne a megbántásra.

Megbocsátás esetére itt olvashatod vmp gyakorlati tippeit.

Te hogyan fejezed ki a negatív érzelmeidet?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr121487448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása