Az agyunk speciális terület a rák kialakulása szempontjából, mert egyrészről a tumor növekedésének gátat szab az agyat körülölelő koponya (ebből adódóan nem kitapintható, amely tünetmentesség és megfelelő diagnosztikai vizsgálatok hiánya esetén különösen megnehezíti a korai felismerést), másrészről önmagában a tünetekből sem egyértelmű, hogy agydaganatról beszélhetünk-e. Az agyban növekvő tumor attól függően produkálhat (megj: a tüneteket a koponyában növekvő nyomás okozza) más és más szimptómákat, hogy mely területen található. Így változások észlelhetőek a beszédben, az emlékezetben, a gondolkodásban, de a látásban, és a hallásban is. A személyiségben változások történhetnek és lehetséges tünet még az epilepsziás roham, valamint a megváltozott koncentrációs képesség. Ettől függetlenül vannak azonban általánosabbnak mondható tünetek: hányinger, a fejfájás és a szédülés is.

Most pedig nézzük, mit akar a testünk (lelkünk) üzenni az agy rákos elváltozásával? Első helyen szerepel önmagunk háttérbe szorítása. Amikor minden más dolgot, személyt fontosabbnak ítélünk meg saját magunknál. Ez egyfajta elfojtása a céljainknak, vágyainknak, magasabb szintű (sok esetben még a fiziológiai szintű) szükségleteinknek. Az önmegvalósítás illetve az életfeladatok teljesítésének hiánya erős ellenreakciót válthat ki a testünkből.  Második helyen szerepel a mások elvárásainak való megfelelés (túlzott maximalizmus). Az agydaganat lelki szinten éppen a mások által (vagy saját magunk által?) ránk kényszerített elvárás rendszerek, normák, viselkedési módok elleni lázadást jelképezi. A harmadik helyen szerepel az önbizalomhiány. Nem hiszek magamban és nem hiszek a belső megérzéseimben. Mi van, ha ezek a belső érzések félrevezetnek, esetleg életképtelen fantazmagóriák? Esetlegesen biztosabb lehet más emberek értékrendjével, céljaival, érzéseivel azonosulni?  A válasz mindig ott van, csak saját életünkre leképezni nem mindig egyszerű. A rák kialakulásához vezető lelki tényezőket (az előbb felsorolt három tulajdonság) „láthatatlan folyamatoknak” nevezem, mivel a figyelmi fókusz mozgásterén kívül esnek (megj: más kérdés, hogy ha nem tudjuk megnevezni az okozati tényezőket, akkor nem is tudjuk, hogy mire kellene figyelnünk). Már az agydaganat testi szintű megjelenését és tüneteit megelőzően beszámolnak arról a betegek, hogy „nem érzik jól magukat a bőrükben”. Nem tudják pontosan (részletesen) megfogalmazni, hogy mi a probléma, csak azzal vannak tisztában, hogy valami nincs rendben. Ahelyett hogy megvizsgálnák mi a probléma, a legtöbb esetben elnyomják ezt a rossz érzést (érzéseket, hosszabb távon rossz hangulatot). Sőt, a külső környezet hibáztatják a belső lelki állapotukért, amely gyakran nyilvánulhat meg vádaskodásban.

Önmagunk háttérbe szorítása, az önbizalomhiány, a másoknak való megfelelés (túlzott maximalizmus) önmagában nem jelenti azt, hogy valaki menetrendszerűen rákos beteg lesz! A viselkedési minták megnyilvánulásának mértékén van a hangsúly. Veszélyessé akkor válnak, ha szélsőségesen nyilvánulnak meg. Tehát közvetlenül vagy közvetett módon befolyást gyakorolhatnak a rákbetegség kialakulására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.