A két szélsőség, amelyek közül az ember választhat, amikor beteg: vagy nem vesz tudomást a betegségéről vagy túlságosan is azt helyezi a középpontba. Kezdjük a betegség figyelmen kívül hagyásával. Gyakran előfordul, hogy az emberek nem veszik igazán komolyan testük jelzéseit. A tünetek széles tárháza jelezheti számukra, hogy valami nincsen rendben a szervezetükkel. Az utolsó pillanatig képesek halogatni, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a megoldás felé, vagy felkeressenek egy gyógyító szakembert. A betegség előrehaladtával testük egyre rémisztőbb tüneteket produkál. Ekkor sokan megijednek, átbillennek azon bizonyos ló túlsó oldalára és kapkodva menekülnek az egészségügy karjaiba. A rák esetében (előrehaladott állapotban) azonban az orvosi beavatkozások eredményessége erősen lecsökken a kezdeti stádiumhoz képest. Az ijedség mellett szerepet játszhat az is, hogy a szervezet olyan erős fájdalomtüneteket produkál, amelyek mellett még fájdalomcsillapítók szedésével sem lehet „normális életet’ élni. Amikor egy beteg személy nincsen tudatában betegsége súlyosságának, vagy nem hisz abban, hogy egyszer újra egészséges lehet, akkor az jelentősen alááshatja azt a fajta motiváló erőt, amelyet a gyógyulása érdekében hajlandó és képes megtenni.

A másik szélsőség, a betegséggel való túlzott foglalatosság viszont felnagyítja annak szerepét az ember életében. A túlzott figyelem, amit a betegségre fordít, eltereli a figyelmét a gyógyulásra vezető útról. Az egészség visszaszerzése, az egészséges test elképzelése kell, hogy a középpontban álljon. Testünkben milliónyi élettani folyamat zajlik ebben a pillanatban is. A beteg emberben ezen folyamatok töredéke működik csak helytelenül. Vagyis a testünk nagy része még ilyenkor is egészséges. A betegséggel küzdő ember tudata miért csapja be saját magát azzal, hogy egész teste beteg? A válasz ez esetben egyszerű. Azért, mert elsősorban azokra a testi folyamatainkra fordítjuk a figyelmünket, amelyek kellemetlen, bántó tüneteket produkálnak. Fájdalmat,vérzést, lázat, görcsöt, bénulást, puffadást stb. Erős fájdalom esetén, ezzel az érzéssel azonosítja az ember tévesen teste egészségi állapotát.

A két szélsőség között találja meg a betegséggel küzdő ember a gyógyulása kulcsát. Egyrészt elfogadja a betegség létezését, másrészt az egészségét szem előtt tartva megtesz mindent a gyógyulása érdekében. A betegségtudat kialakulása csak a betegség elfogadásában, a kiváltó okok feltárásában, azok és az életmód megváltoztatásában szabad, hogy megnyilvánuljon. A túlzott betegségtudat (amely szorosan kapcsolódik a betegség adta előnyökhöz) ugyanis tapasztalataink szerint elzárja az utat a gyógyulási folyamat során folyamatosan fejlődő (de még törékeny) egészségtudat kialakulása előtt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr911924284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása