Játszmákról szóló összefoglaló cikkünk végén ígértünk megoldásokat játszmákra, íme:

1.     Először is, vegyük észre, hogy játszmába kerültünk (akár mi játsszuk, akár velünk játsszák). Tudatosítsuk, hogy ezek az utak nem az őszinte és egyenes utak, azaz nem a valódi kívánságainkról, problémáinkról beszélünk, vagy ha azokról is, nem egyenesen.

2.     Másodszor, térjünk vissza az egyenes útra. Derítsük ki, mi áll a játszmák hátterében. Szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk, hogy a játszmázó önbizalomhiánnyal küzd; olyan alacsony az önértékelése, hogy sem magát sem érzéseit nem vállalja fel, sem az őszinteséget és a nyílt megbeszélést. Az önbizalomhiány más problémákat generál: féltékenységet, egyedül maradástól való félelmet, önállóságra való képtelenséget. Tehát határozzuk meg, mi a probléma, és beszéljünk arról nyíltan és őszintén. Nincsen más út, csak ez.

3.     Harmadszor, korrigáljuk az elcsúszott szerepeket. Gyakori, hogy az egészséges felnőtt-felnőtt beszélgetés/viszony átalakul egy egészségtelen szülő-gyerek szituációba azáltal, hogy az egyik fél elkezd mint szülő, vagy mint gyerek viselkedni. Mikor az előző cikkbeli példában a férj nem akarta elengedni a feleségét, elkezdett vele mint szülő kommunikálni (erélyesebb hangvétel, ellentmondást nem tűrő kiállás, ledorongolás, leértékelés). Vagy a másik példában, amikor a szülő több figyelmet próbált kicsikarni a gyerekéből, ahelyett, hogy felnőttként beszélt volna vele, elkezdett mint gyerek kommunikálni (kérlelő hang, sértődés, duzzogás, fenyegetőzés, alkudozás). Ilyenkor, ha a másik fél nem figyel, automatikusan elcsúsztatja a partneréhez igazítva a szerepét, és ha valaki gyerekként szól hozzá, szülőként viselkedik, ha szülőként szól hozzá, gyerekként viselkedik. Vegyük észre, hogy a beszélgetés vagy egy szituáció során valaki eltért a szerepétől, és esetleg minket is magával rántott. Térjünk vissza az egészséges felnőtt szerephez, és kommunikáljunk abban. Kérjük meg a másikat is, hogy térjen vissza az egészséges szerepéhez, ne folytassuk a beszélgetést elcsúszott szerepekkel, mert az már megint játszma.

4.     Végül gyakoroljuk a nyílt beszélgetést az egészséges szerepeinkkel, amíg meg nem szoktuk az új módit. A játszmázást, mint általában a viselkedésformákat tanuljuk. Láttuk a szüleinktől, testvéreinktől, ismerősöktől és használtuk. Ha működött – a másiknál elértük a célunkat – akkor legközelebb is használjuk, ez egy tanulási folyamat. Szerencsére ez visszafordítható. Ha folyamatosan az őszinte , felnőtt-felnőtt kommunikációt gyakoroljuk, és látjuk, hogy működik, akkor ez egy új tanulási folyamat lesz, és ezt fogjuk használni újra és újra.

Emellett érdemes figyelni az alapvető problémára, amely a többit generálja, az önértékelési gondokra, és azt szakember segítségével javítani!

Neked milyen ellenszered van játszmákra?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.