Korábbi cikkeinkben már említettük, hogy a stresszre adott két alapválasz, amelyeket őseinktől örököltünk a túlélés érdekében: a menekülés és a támadás. A mai társadalmi elvárások egyik választ sem favorizálják (szerencsére bőven adnak más alternatív lehetőségek:stresszkezelési technikák)   mikor az egyén kihívások elé néz. Mégis sokan választják ezt a két lehetőséget (végső elkeseredésükben) belső ösztönkésztetéseiknek engedelmeskedve. Azonban nem egyenlő arányban. A rázósabb és egyben negatív (akár jogi) következményekkel kecsegtető utat, azaz a támadást kevesebben választják. Persze egy tvcsatorna hírműsorának megtekintése után erről egészen másképpen vélekednénk. A meneküléssel azonban más a helyzet. Ez simának tűnik. Amikor a helyzet úgy hozza, akkor kicsússzanunk a helyzet fogságából, a felelősségvállalás terhe alól.

A menekülés két rövid távú előnnyel jár:

1. Mikor elmenekülünk a helyzetből, akkor megkönnyebbülünk. Ez megtévesztően hasonlít ahhoz az érzéshez, mikor sikerrel megoldunk egy problémát. Az élmény ragadóssá válik, de félünk tetteket társítani hozzá.
2. Aki elmenekül, az nem sérti mások érdekeit(az esetek többségében). Azzal, hogy félreállok az útból, hogy nem jelentek mások számára akadályt,pozitív megerősítést is kiválthat a környezetemből (vetélytársaimból, egy konfliktus többi résztvevőjéből). Azzal, hogy elmenekülök, kiikszelem azt a lehetőséget, hogy bánthassanak.

Mint fentebb említettem a menekülés csak és kizárólag rövid távú előnyökkel jár. Ez azt jelenti, hogy a felelősséget, a konfliktust a problémák megoldását előbb vagy utóbb fel kell vállalnom. Kiismerhetővé válok és a környezetemből érkezhetnek olyan támadások, amelyek újabb menekülésre kényszerítenek.

A menekülésben azonban feláldozhatja magát az ember a szükség oltárán. Ez pedig a betegség. A betegség egy fehér folt, egy terra incognita, egy senki földje. Itt mások a játékszabályok. Ezek azonban nemcsak a környezet, hanem a beteg ember számára is ismeretlenek. Ezért fordulhat elő, hogy aki a betegségbe menekül és túl sokáig időzik ott, az bele is halhat. A betegségben kevesebb a kötelezettségvállalás (a betegség súlyosságával egyenes arányban akár 0 is lehet), könyörületes és segítőkész az ember környezete. A betegségelőnyök még a problémák sikeres és tartós megoldásának lehetőségét is elhitetik a beteggel. Mivel a beteg ember körül segítő kezek szorgoskodnak a felelősségvállalás réme is távolra kerül. Ez azonban egy olyan létidegen állapot, amelyre azt szokás mondani: "A fától nem látja az erdőt". Maga a betegség a megtestesült felelősségvállalás. Ez azonban az áldozat számára csak akkor válik igazán világossá, ha felmerül a fizikai megsemmisülés lehetősége.

Nehéz ebből a társadalmilag is (hallgatólagosan) elfogadott búvóhelyből kilépni. Látszólag minden ez ellen szól (értsd: betegségelőnyök). A megoldás ösvénye egy rögös út, amely a belső lelki fejlődésen, szellemi felismeréseken és az élet felvállalásán keresztül vezet.

Az út végén egy új ember születik. A belső sikeres átalakulás eredményeképp többé nem lárvaként vánszorgunk a nyirkos, árnyékos búvóhelyünkre, hanem a szél szárnyán, a  napfény erejét felhasználva pillangóként szárnyalunk a magasba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.