VKI 2011.07.12. 12:17

Hogyan döntsek?

Már megint egy blogbejegyzés ihlette cikk.

Az élet tele van döntési helyzetekkel: kikerülhetetlenek, mint pesti utcán a kutyagumi – viccet félretéve, az életben számos döntési helyzet elé állunk nap, mint nap, óránként akár többször is. Vannak kisebb súlyú döntések, és nagyobb horderejűek. Vannak emberek, akik látszólag pillanatok allatt döntenek, másoknak kész kínszenvedés dönteni. Most összefoglaljuk, milyen kérdések és megoldások szoktak előkerülni az üléseken a döntésekkel kapcsolatban. A teljes cikket a téma hossza miatt két részletben közöljük.

 

Milyen döntési helyzetek vannak?

Az ember általában úgy érzi, hogy egy döntés azt jelenti, két lehetőségem van, és abból kell kiválasztanom a jót. Ez a gondolkodás két csapdahelyzetet is tartalmaz.

Először is nagyon ritkán vagyunk olyan helyzetben, hogy csak két választásunk legyen. Többnyire lehetőségek (számtalan) változata áll előttünk, tehát legalább három-négy, de sokszor annál is több lehetőség között dönthetünk. Általában az ember vagy nem látja meg a harmadik, negyedik változatot, vagy korlátozó hiedelmei kizárják azokat, esetleg direkt leszűkíti a lehetőségeket, gondolván, hogy ezzel segíti a döntéshozatal menetét. A több lehetőség első látásra megnehezíti a döntést, valójában azonban nem, éppenhogy így az életszerű, hiszen nem vagyunk két változat közé bekorlátozva (dilemma helyzet). Könnyebb három-négy-öt lehetőség közül választani, mert nem egy jó vagy egy rossz döntés az alternatíva (vagy épp két rossz közül a kevésbé rossz), hanem a fekete és a fehér árnyalatai közül választhatjuk ki a nekünk leginkább megfelelőt.

Ez a második csapdahelyzet: a döntések nem jók, vagy rosszak, nem egy helyeset kell kiválasztanunk közülük, hanem a nekünk leginkább megfelelőt! Ez még akkor is fennáll, ha esetleg kétválasztásos döntési helyzetbe kerültünk. Lehet, hogy ami nekem rossz döntésnek tűnik, az a másiknak a lehető legjobb, vagy amit én jó döntésnek látok, az a másiknak pocsék. Nyilván, hiszen nem vagyunk egyformák, nem lehet egyformán megfelelő egy döntés mindannyiunknak. Tehát döntéskor a helyzet és a körülmények mérlegelésénél is fontosabb, hogy saját érzéseinket, beállítódásainkat, céljainkat vizsgáljuk meg, így fogjuk megtudni, hogy milyen döntés a legmegfelelőbb számunkra. Ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez.

Kérhetek-e segítséget a döntésben? Kire hallgassak?

Ez megint több összetevős választ kíván.

Először is: segítséget természetesen kérhetek, ez majdnem minden dologgal így van, segítséget kérni sose szégyen. Arra kell vigyázni, hogy kitől kérem, és miben. A döntési helyzetnél a ’miben’ a legjobb, ha az információszerzésre vonatkozik. Például megkérek valakit, aki volt már hasonló helyzetben, hogy mesélje el a tapasztalatait. Vagy nézzen utána nekem bizonyos fórumokon információknak. Megkérhetem arra is a másikat, hogy mondja el a vélemyényét a helyzettel kapcsolatban, esetleg azt, hogy ő hogyan döntene. Amire vigyázzunk, hogy (1) soha ne hagyjuk, hogy a másik feljogosítva érezze magát a segítségkérés által, hogy beleszóljon a döntésbe; (2) a számunkra hiteles embertől kérjünk információt, tanácsot, véleményt. Ha nem figyelünk oda, kéretlen befolyásolás lehet a dologból, ami nem egészséges. A ’kitől’ kérek segítséget kérdésében pedig az első (a hitelesség után) a kapcsolatunk kérdése. Kit mennyire érint az én döntésem? Ha a házastársamat komolyan érinti, akkor jó, ha meghallgatom a véleményét. Ha a szüleimet érinti, akkor megoszthatom velük a helyzet részleteit. Ha a szomszédot érinti, akkor vele érdemes valamilyen szinten megbeszélni a kérdést. Ez nem azt jelenti persze, hogy feltétlen beleszólása van, vagy atruházhatjuk rá a döntést, de előfordulhat, hogy valamilyen szinten be kell avatnunk.

Éppen azért, mert saját döntést kell hozni, fontos, hogy elsősorban saját magamra hallgassak. Senki más nem ismerhet úgy, mint én önmagamat, ezért én tudom kiválasztani a számomra legmegfelelőbbet. A másik, hogy nekem kell együtt élnem azzal a döntéssel, és annak minden következményével, nem másnak, ezért is nem dönthet helyettem más. Ez a kinek az élete, és a felelősség kérdésköre. Senki más nem vállalhatja a felelősséget az életem fölött azzal, hogy helyettem hoz meg egy döntést (még ha a végső szót én is mondom ki); az én életem az én felelősségem. Ezt az egyet sose adhatom ki a kezemből, azzal magát az életemet adnám ki a kezemből.

Hogyan döntsünk jól, megfelelően, mennyire rágjuk meg a problémát?

Maga a döntési folyamat először is áll egy kérdéses helyzetből, az ahhoz tartozó választási lehetőségekből, belőlem, a környezetből, és temérdek információból.

Fontos, hogy a helyzetet, amennyire lehet, világosan, tisztán lássam. Ehhez szükségem van információra, ugyanúgy, mint a választási lehetőségek megvizsgálásához, és végül a döntéshez. Az információszerző rész ezért – nyilván helyzettől függ – általában a leghosszabb. Jó, ha az önmagunk vizsgálatára is szánunk elegendő időt, hiszen ez talán a legfontosabb rész. Bizonyos időt az is elvesz, míg környezetünket beavatjuk, vagy megvitatjuk velük a dolgot.

Túl sokat nem érdemes agonizálni egy döntési helyzeten sem, igaz ez a súlyos döntésekre is. Szerezzünk be kellő mennyiségű információt, anélkül csak a sötétben tapogatóznánk, persze mehetünk itt az érzelmeink után is, ami legtöbbször jó megoldást hoz, ám a helyzetekre általában igaz, hogy a kellő információ birtokában jobban ki tudjuk választani a nekünk megfelelőt. Végtelen mennyiségű információt szerezhetünk a helyzetről, de ez nem jelenti azt, hogy mindet meg is tudjuk szerezni, vagy meg kell szereznünk a döntéshez. Ha túlságosan sok időt szánunk erre a szakaszra, az a többi kárára fog menni, és megnehezíti a döntést, el fogunk veszni az információkban. Önmagunk vizsgálatával annyit foglalkozzunk, amennyit jónak látunk, ebben nincsenek arany középutak, mindenki maga érzi, mennyi időt kell önmagára szánnia, hogy kiderüljön, merre húz a szíve, merre az esze, és hogy melyikre hallgat.

Jó módszer annak vizsgálatára, hogy a döntés mennyire passzol hozzánk, hogy megvizsgáljuk az egyes választásokat, és gondolatban egy kicsit „lefuttatjuk” magunkban, elképzeljük, milyen azzal a döntéssel együtt élni, hogyan érezzük magunkat az új helyzetben. A vizualizáció során figyeljünk a változásokra, amit eredményezett a döntés, és hogy milyen érzéseket keltenek bennünk ezek a változások! Kellemesen érezzük magunkat, kellemetlenül? Valami nyomaszt bennünket? Félelmet érzünk? Megnyugvást, megkönnyebbülést, izgalmat? Az érzéseink meg fogják mutatni az utat, merre kell menjünk.

Akik (látszólag, vagy valóban) gyorsan döntenek, általában ezt a stratégiát alkalmazzák tudatosan, vagy tudattalanul. Akár pillanatok alatt felmérik a helyzetet és a lehetőségeket, vagy csupán lefolytatnak egy gyors kommunikációt önmagukkal, és már meg is van a győztes lehetőség. Ők azok, akiket én úgy hívok, hogy zsigerből döntenek, és megfigyelhető, hogy ők a legelégedettebbek is döntéseikkel. Ez veti föl a következő kérdést:

Mihez kezdjek a meghozott döntéssel? Hogyan jussak túl az aggodalmon, hogy esetleg rossz döntést hoztam?

A kérdéseket a következő részben fejtjük ki, hamarosan olvashatod a folytatást!

A bejegyzés trackback címe:

http://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr723060244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.