VKI 2012.02.14. 17:35

Kell-e nekünk Valentin-nap?

Megint egy vélemény-nyilvánító poszt.

Ma Valentin-nap van, és bár én ebből semmit nem érzékelek, jó apropó arra, hogy leírjam, amit erről gondolok, úgy is, mint magánszemély, és úgy is, mint nem magánszemély.

Kell-e nekünk a Valentin napot ünnepelni? Mikor az nem is a mi ünnepünk...

Tudom, nem mi (ti. magyarok) tudhatjuk magunkénak ezt az ünnepet, bár nem lennék meglepve, ha nemsokára kiderülne, hogy igenis a Valentin-napot egy hazánkból kiszakadt, Ámerikába kényszerült ősmagyar  (valamilyen Bálint) terjesztette el széles e világon. Tudom, az egész csak marketingfogás, hogy a képeslaot (csokit, virágot, parfümöt) jól el lehessen adni.

Személyes véleményem, hogy nekem (nekünk, a párommal) nem kell a Valentin-nap, mert nálunk (majdnem) minden nap az van, és ha valaki ezzel ugyanígy van, az ne szégyenkezzen, és vállalja föl, hogy ő ugyan tesz erre a napra. Nem muszáj ezt ünnepelni, ha minden más napunk ünnep, nem?

De! És itt jön a nem személyes véleményem: igenis kell nekünk, magyaroknak ezt ünnepelni!

Hogy miért? Mert minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy ünnepelhessünk. Legyenek a hétköznapokból (főleg a hideg, téli, szürke fajtából) egy kicsit fényes, egy kicsit másmilyen, boldogságos nap.

Nem, nem kell feltétlenül virág, meg bonbon, meg vásárolt, vagy drága ajándék.

Lehet ünnepelni például:

egy szál virággal,

egy magunk készítette képeslappal, vagy csak egy hűtőre kiragasztott cetlivel,

egy szerelmi vallomást tartalmazó e-maillel, e-képeslappal,

egy otthon eltöltött gyertyafényes vacsorával, ami lehet akár szendvics vagy pizza is,

egy korábban hazaéréssel a munkából,

egy kis aprósággal,

szerelmes szavakkal,

öleléssel és csókokkal, összebújással, szeretkezéssel.

Mert nem az a fontos, hogy mit, hanem, hogy hogyan. Nyilvánvaló, hogy nem az ajándék pénzbeli értéke számít, hanem az egymásra való odafigyelés!

És ezt valóban meg lehet minden nap valósítani.

Ha csak küldök napközben a páromnak egy szerelmes sms-t, vagy előbb érek haza a munkából, és meglepem valamivel, ha elmegyek érte autóval, hogy ne kelljen gyalogolnia, ha csak a kedvencét főzöm vacsorára, ha megjavítom neki a régóta nyikorgó ajtót....

Ünnepelni bárhogy lehet, és kell is, minél többször az ilyen tél végi időszakokban főleg, amikor ki van merülve az ember lelki energiatartaléka, és már szomjazza a napsütést.

Ezért vegyél virágot hétköznap otthonra, csak azért, mert neked tetszik, vagy mert jó az illata!

Gyújts gyertyát este és oltsd el a villanyokat, kapcsold ki a tévét!

Igyál bort vagy pezsgőt (lehet alkoholmentes is, vagy na jó, legyen forrócsoki)!

Vedd fel a legszexibb fehérneműdet/legjobb kosztümödet/öltönyödet/farmerodat!

Teríts a szép étkészlettel!

Hagyd holnapra a házimunkát és lazíts!

Rendelj pizzát, vagy vegyél valami drágább ételt, amit csak ünnepnaokra veszel!

Ha becsempészel ezekből az ünnepi ötletekből a hétköznapokba (nem kell egyszerre és nem kell az összeset), csak szép sorjában, és ha megadod a módját, hogy ki is élvezd, az valóban ünnep lesz. Mert ezek az ünnepi mozzanatok tartják bennünk a lelket többekközt, ezek szakítják meg fényességükkel a monoton hétköznapokat, hát mindegy hogy mivel, de ünnepelj!

Neked milyen ötleted van hétköznapi ünneplésre?

A bejegyzés trackback címe:

http://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr614104995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.