Sok kliensünk kérdezi, hogy hogyan segíthetné a gyógyulását diétával, egyáltalán kell-e diétázni?

 villa.jpg

Kell, érdemes, fölösleges?

Mi úgy tapasztaljuk, hogy diétázni – bár nem kell – nagyon is érdemes. Ez is egy olyan mankó, egy olyan segítség, amitől kár lenne megfoszatni magunkat: ha az egészség a cél, akkor minden eszköz jól jön.

Diétázni mindenkinek ajánlott, csak az nem mindegy, hogy mit. Ha valaki nagyon elzárkózik a diétától, vagy nagyon-nagyon nehezen tud lemondani azokról az ételekről, amikről ilyenkor érdemes, akkor én nem szoktam javasolni. Csak azért, hogy begyűjtsön a beteg egy újabb kényszert, és valamit, amivel bűntudatot kelthet önmagában, azért nem érdemes, ebben az esetben többet árt, mint használ.

De aki egy kicsit is hajlandónak érzi magát, hogy az életmódváltoztatást a táplálkozására is kiterjessze, aki hisz benne, hogy az étkezésünkkel befolyásoljuk testünk működését (így a gyógyulást is), aki késznek érzi magát, hogy lemondjon bizonyos ételekről, annak hajrá!!!!

 

Milyen diétát válasszunk?

Nincs mindenkire egyetemesen érvényes diéta. Sokféle módszer létezik, a makrobiotikus, a Gerson, a Breuss, a lúgosítás, más léböjt-kúrák, vércsoport szerinti diéta, és még sorolhatnám napestig. Mindenki saját habitusa szerintit válasszon!!! Pl. A Breuss egy 42 napos léböjtkúra: annak nem ajánlom, aki már így is 40 kiló vaságyastól. A lényeg, hogy ki mivel tud azonosulni, melyik diétát érzi magáénak.

Érdemes dietetikus segítségét kérni, ha bizonytalanok vagyunk a módszerek közötti választásban. Tudunk dietetikust is ajánlani, aki szeretné.

Azoknak, akik nem feltétlen cövekelnek le egy konkrét módszer mellett, vagy mert egyiket sem érzik a magukénak, vagy mert pusztán csak szeretnének egy kicsit egészségesebben táplálkozni, azoknak én a mi saját „alapelveinket” szoktam elmondani.

Fontos! Mi nem vagyunk dietetikus szakemberek, pusztán a betegeink által összegyűjtött és szintetizált tapasztalatokat tudjuk továbbadni.

 

Milyen alapelveket tartsunk be?

A könnyebb átláthatóság kedvéért két kategóriába sorolom az ételeket: mit ne, és miből minél többet.

 

színes.jpgMit ne?

1. Fehér mérgek: só, cukor, tejtermékek, fehér liszt, fehér rizs. A sóból később himalájai sót érdemes fogyasztani. Cukor helyett nyírfacukrot. Tejtermékekből később a laktózmentes tejtermékeket (joghurt, kefír, tejföl, bizonyos sajtok) érdemes enni. Nem javaslom a növényi (=műanyag) tejtermékeket, pl. bizonyos tejszín fogyasztását, helyette lehet valóban növényi (= zab, kókusz, stb...) termékeket.

2. Fehérje: csínján a fehérjével, ha mégis, akkor legyen jó minőségű, kevésbé zsíros, mindenképpen házi hús, vagy jó helyről származó hal. Minél kevesebb zsiradékkal elkészítve.

3. Tartósítószerek, E-k, műanyagok. Együnk minél több „élő” táplálékot (nem a még mindig kapirgálós csirkére gondolok...), felejtsük el a feldolgozott ételeket. Mellőzzük a mikró használatát.

4. Rossz minőségű olajok, zsírok. Én inkább házi disznózsírral sütök/főzök, mint valami ipari napraforgóolajjal...

 

 

Miből minél többet?

1. Víz! Lehet lúgos víz, lehet jó minőségű csapvíz, lehet 1000 mg/l ásványianyag tartalom körüli ásványvíz, mindegy igazából, csak sok-sok vizet kell inni a méreganyagok kiürítésének elősegítésére. Ez olyan 2-4 literig naponta ajánlott, mindenkinek súlyától függően.

2. Antioxidáns: zöld tea (frissen, szakszerűen elkészítve), keserű csokoládé, vörösbor (naponta 1 dl körülbelül), vörös bogyós gyümölcsök. Ezekre is igaz, hogy legyenek jó minőségűek.

3. Zöldség, gyümölcs. Ezekből érdemes a napi táplálékmennyiségünk túlnyomó részét fedezni. Nyersen és főzve (párolva, gőzölve) egyaránt lehet fogyasztani, érdemes a nyers és a főtt változatokat egyaránt fogyasztani. Ez lehet lének kipréselve, salátának elkészítve, pástétomnak, főételnek, bárminek. A lényeg, hogy ne adjunk fehér mérgeket hozzá, és minél „frissebb” legyen, bio, vagy otthon termesztett ...stb...

4. Olajok. Jó minőségű olivaolaj, tökmagolaj, szőlőmagolaj, szintén a méregtelenítést segítik elő.

 

Meddig diétázzunk?

Ez megint egyéntől függ. Van, aki már sose tér vissza a régi táplálkozásához, és van, aki mondjuk örökké a fentiek alapján eszik, pici sót azért vesz magához, és néha eszik húst, de egyébként abszolút marad a diétánál.

Mindenki a maga szájíze szerint döntse el, hogy hogyan szeretné. Én néhány hónap, fél év, egy év diétázást mindenképpen ajánlok, ki meddig bírja. Később sóhoz, kis húshoz vissza lehet térni, de étkezzünk minél természetesebben, minél frissebb és jobb minőségű ételeket, a fenti alapelveket minél inkább betartva.

Nem kell ebben sem szigorúan és elvakultan működni. Inkább együnk meg egy krémest, minthogy arra ácsingózzunk hónapokon át. Inkább együnk egy pici sóval, minthogy az egész diétát felborítsuk, mert képtelenek vagyunk só nélkül élni. Inkább fogadjuk el, ha kicsit letévedtünk a diéta útjáról, minthogy bűntudatban szenvedjünk. Inkább térjünk vissza a diétához egy kis „bűnözés” után, minthogy az egészet felrúgjuk. Értitek, ugye? A lényeg, hogy jobban érezzük magunkat a diétától. A lényeg, hogy magunkra figyeljünk, magunkért étkezzünk másképpen. A lényeg, hogy a gyógyulásunkat támogassuk ezzel a változtatással is.

 

Ha valaki ezeket betartja, biztos lehet benne, hogy sokat tett a gyógyulása elősegítéséért!

Ha kérdésetek van, kommentben szívesen válaszolok, mint bármilyen más téma kapcsán is!

A bejegyzés trackback címe:

http://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr784815686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.