VKI 2009.08.02. 19:27

Maximalizmus

A túlgondoskodás mellett manapság az egyik leggyakoribb viselkedésforma, mely a rákbetegség hátterében húzódik meg.

 Csak én tudom jól csinálni. A legjobban kell csinálnom. 100%-ot kell nyújtanom, mert ha kevesebbet nyújtok, az már egyenlő a nullával, köztes állapot nincs. Vagy inkább biztosra megyek, és 150%-ot teljesítek. Szigorú vagyok önmagammal, de másokkal is. A mások (vélt vagy valós) elvárásainak is mértéktelenül meg akarok felelni. Nem hibázhatok, és más is jobban teszi, ha nem hibázik.

Ezek a gondolatok jellemzik a maximalista embert, tetteit ezek a gondolatok motiválják. Illogikus, de ezt nem veszi észre, életét gúzsba kötik a kellek, a csakok. A begyöpösödött, idejétmúlt elképzelések, fals, rosszul berögzült megoldások. Állandó időhiány, fáradtság, örömtelenség.

 

 

Eredhet a szülőktől tanult viselkedésmintákból, vagy éppen a szülők túlzott elvárásaiból. Saját értéktelenség-érzésünk, alacsony önértékelésünk kompenzálásából. A maximalista ember fél a saját tökéletlenségétől, ezért arra törekszik, hogy bármi áron mindig tökéletes legyen. Félsiker nála nincs, ha valami nem 100 %-os, akkor nulla, éppen ezért soha nem engedi meg magának, hogy hibázzon. Így viszont túlvállalja magát, mindent ő maga akar saját kezűleg megcsinálni, nem bízik senki más teljesítményében, ahogy a magáéban sem. Teendőivel ezért elúszik, kifogy az időből, nem tud feltöltődni, és végül kimerül. Főleg, hogy a sikerélményből sem tud töltekezni, mert ha valamit jól csinált, nem dicséri meg magát, nem ismeri el saját teljesítményét, inkább természetesnek veszi, vagy degradálja azt.

Néhány tipp, hogy hogyan számolhatjuk fel a bennünk élő maximalistát:

1. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nézzünk szembe a hibáinkkal, és ne próbáljuk túlkompenzálni azokat. Ne kritizáljuk magunkat.

2. Adjunk másnak a feladatainkból. Kérjünk, és fogadjunk el segítséget, és ne mondjuk azt, Á, egyszerűbb, ha magam csinálom! Örüljünk, ha segítséget kaptunk, és ne kritizáljuk a másik teljesítményét.

3. Ha valamit jól csináltunk, azt igenis ismerjük el magunknak is.

4. Engedjük el magunkat. Gyakoroljuk a semmittevést. Csináljunk olyan dolgokat, amiket szeretünk. Kezdjük el élvezni az életet, de azt aztán maximálisan!

 

Te miben vagy maximalista?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr371283692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2009.08.03. 17:32:11

Ez a blog nagyon jól rátapínt mindenre!
Sok embernek kellene ezt olvasni, de időben!
Valamikor egy két blogomat épp azért indítottam, hogy segítsek azokon, akik szinte elvesznek saját magukban.Vagy a világban, vagy még tapasztalatlanok mindenben. A témákat nem győztem már, hol ide-hol oda írtam a saját véleményemet, TAPASZTALATBÓL. mert már a fél életem lement és így születtek az írásaim...
Ismerek kettő, három olyan hozzám közel álló személyt, akik járnak pszchológushoz, és nem javul az életfelfogásuk!!!!És fiatalok!
Próbáltam nekik tanácsot adni, türelmesen, nem ők a saját akaratuk szerint élnek. Teljesen reménytelenek, úgy tűnik nekem, és ez elszomorít.
Mindegyik más típusú...
Én aránylag színtben tartottam magam a sok sok baj, problémám mellett, megúsztam a bajt...egyéniségem nem változott meg, csak legfeljebb kevesebbet mosolygok...

VKI · http://raknelkul.blog.hu 2009.08.03. 18:26:42

@ildsisy: Köszönjük! :)

Igen, sajnos a "baráti tanácsokat" kevés barát fogadja meg, pedig sok jó dolgot tanácsolnak egymásnak a barátok is. Ne szomorkodj emiatt, ez így működik, mi is megfigyeltük. A pszichológusnak jobban hisznek...