Előfordult már, hogy irigyek voltunk mások által „megszerzett” vagyontárgyakra, állásra, partnerre? Nem tudtunk őszintén örülni szeretteink, barátaink, ismerőseink, vagy teljesen idegen emberek sikereinek?  Visszaemlékezve életünk negatívabb pillanataira, ezekre a kérdésekre legalább egy igen a válasz.

A bennünk lévő irigység, ha nem tanuljuk meg kezelni, idővel elhatalmasodik rajtunk. Megváltoztatja életünket. Kerülni kezdjük azokat az embereket, akikre irigyek vagyunk, éjjel nem tudunk aludni, mert mások megszerzett vagyontárgyaira vagy elért sikereire gondolunk. Saját sikereinknek már nem tudunk örülni. Ez főleg akkor igaz, ha a mások által elért célok az általunk végzett meglehetősen szubjektív összehasonlításban grandiózusabbak, nagyobb volumenűek. Az irigység nem tisztel sem szerelmet, sem barátságot, sem rokoni kapcsolatokat. Nem tisztel bennünket sem. Hovatovább célja a „gazdatest” erkölcsi, szellemi, és végső soron testi lerombolása.

Miért gondoljuk azt, tévesen, hogy mások az okai a bennünk kialakuló rossz érzéseknek?

Elsősorban azért, mert az irigység érzése a kezdeti időszakban olyan hirtelen és váratlanul jelenik meg, mintha elfordítanának az agyunkban egy kapcsolót. Meglátunk valakit, akinek szebb a ruhája, a haja, a szemei, az autója, a gyerekei, a felesége, a férje, a háza stb. és ekkor jelenik meg az irigység. Ezt a kellemetlen, rossz közérzetet, feszülő belső érzést összekapcsoljuk a látott személlyel vagy személyekkel. Ezért őt vagy őket okoljuk a saját lelki egyensúlyunk felbomlásáért. Ez miben nyilvánul meg? Először is azonosulunk a másik személlyel. Egy pillanat alatt átéljük az érzést, hogy mi lakunk ebben a gyönyörű házban, nekünk van ilyen szép autónk. Sokszor ez nem is tudatos folyamat, de az eredménye az, hogy a hiány érzésével szembesülünk: „Nekünk nincs, de neki van!”, ”Nekem nem sikerült, de neki igen!”. A következő lépés az „élet igazságtalanságának” kérdése, amellyel saját magunkat ostorozzuk: „Miért nem velem történik?”, „Miért mindig mással! Ez nem igazság!”.

Ezt a bennünk keletkező feszültséget két módón próbájuk meg csökkenteni. Az egyik az önigazolások gyártása. Ez egyrészt a másik fél eredményeit, sikereit próbálja meg leértékelni vagy legalábbis kevésbé értékesnek, „kevésbé bántónak” tekinteni. Ilyen mondatok, mint például: „Neki szerencséje volt!”, „Ő a tanár kedvence!”, „A szülei tele vannak pénzzel!”, „Biztosan illegális tevékenységgel jutott az autójához.”.  Az önigazolások másik típusa, amikor saját „eredménytelenségünket” próbáljuk megmagyarázni: „Nekem ez a ház túl nagy lenne!”, vagy: „Sohasem akartam Floridába utazni. Úgy sem szeretem az Amerikaiakat!”, „Minek gyors autót venni, mikor nálunk max. 130 km/h a sebességlimit.”, „Nem szeretem a csicsás új ruhákat!”, „Ha nekem is gazdagok lennének a szüleim, én is megvenném.”, „A tanár volt a hülye, azért kaptam rossz jegyet.”.

Az önigazolás önmagában még mindig hatástalan, mert a hirtelen feltörő feszültségeink bennünk rekednek. Ezektől a vádaskodással szabadulhatunk meg. A vádaskodás egyfajta „énvédő” mechanizmus, amelynek során az irigyelt személyt minősítjük többnyire annak háta mögött. Könnyebb a másikat hibáztatni, mint szembesülni azzal a keserű ténnyel, hogy egyedül mi vagyunk a felelősek jelenlegi helyzetünkért. Az irigység hosszú távon nemcsak az életminőségünket és egészségünket teszi tönkre, de szeretteink, barátaink, ismerőseink is eltávolodnak tőlünk. Gyakori, hogy meg is szakítják velünk a kapcsolatot.

Az ember mit is tehet abban az esetben, ha észleli magában ezt az negatív érzést?

1.       Túlságosan gyakran figyeljük mások életét, tetteit, sikereit. Talán ideje lenne elkezdeni a saját életünkkel foglalkozni. Sikereink, tetteink nem összehasonlíthatóak a másikéval. Hiszen mások a körülmények,  a személyi adottságok, a szituáció, a résztvevő többi személy.

2.       Amikor felmerül bennünk a korábban említett hiányérzet, akkor tegyünk annak a megvalósításáért. A legkönnyebb dolog feladni a dolgokat és sajnálni, sajnáltatni magunkat.

3.       Az irigyelt személy sikereinek észlelése nagyon szelektív és felületes. Sok esetben tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik irigyeltek másokat a sikereikért nem vállalták volna ugyanazokat az erőfeszítéseket a céljaik elérése érdekében. Csak a felszínt látják: a jól működő vállalkozást, a menő autót, a jól fizető állást. a szép házat. De nem látják a mögötte húzódó felelősséget, lemondást, kitartást és áldozatokat. Fontos, hogy ezt is figyelembe vegyük. Az irigység tárgya minden tényezőt figyelembe véve már közel sem olyan vonzó.

 

Te hogyan küzdöd le az irigységet?

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr561290409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VKI · http://raknelkul.blog.hu 2009.08.06. 15:07:49

Szerencsére sose voltam az az irigykedő típus. Ritkán kelt bennem más eredménye rossz érzést, mindig inkább inspirációt tudtam meríteni mások sikereiből: "Ha nekik ment, nekem is megy!"
Így a negatív irigykedést át lehet pozitív érzésre fordítani, és örülni mások sikereinek.

Comté ex C. 2009.08.06. 17:18:09

Jaja, pont ezt akartam írni, hogy van a másik javainak olyan "megkívánása" is, amely inkább inspiráló.
Jómagam meg falra mászok az olyanoktól, Hogy "neked könnyű, mert.....", ha olyan könnyű b+, akkor csináld te is. Ja, hogy te nem görnyedsz 30+ fejjel a tankönyv fölött, nem indulsz el este 10-kor futni, nem állsz neki hajnalban mosni? Pedig az olyan könnyű..
Ráadásként még ifjonto fejjel megtanultam, hogy az irigyelt dolgok egyátalán nem olyan irigylésre méltóak és köszönöm, inkább nem biztos hogy kérek belőle, ha pl. az vagy az az ára. Itt elsősorban nem azokat értem amiért tenni kell, hanem pl. nagy ház, bejárónő, sok pénz, de durva erőszakos férjet kell elviselni miatta, aki a szolgáltatást pénzeli.

totmari 2011.07.19. 08:21:52

Vannak helyzetek,és vannak emberek akikkel szemben tehetetlen vagy. Pl.: ha valamilyen módon egy élethelyzetnek ki vagy szolgáltatva. Akkor hiába a mások által megkívánt szép és jó, ami ráadásul talán valóban téged "illetne" nem tehetsz semmit. Vagy elfogadod, és hagyod a fenébe, vagy mérgelődsz idegeskedsz rajta és rombolod magad. Egy családi versenyfutásban a testvérrel a mérleg úgyis annak az oldalára billen akit a szülő jobban szeret. Ez ellen pedig, bár az élet törvénye szerint neked is egyformán járna a szeretetből és a támogatásból...szóval nem tehetsz semmit. Nem okolhatod magad, viszont irigykedhetsz pusztító módon a testvéredre, de nem érsz el vele semmit. Hihetsz az isteni igazságosságban semmi egyébben.... vagy örülsz annak amid van, és megpróbálsz boldog lenni, ha el tudod felejteni, hogy kihasználtak és kevesebbet kaptál onnan, ahonnan neked is egyformán járt volna szeretet, megbecsülés, stb.....