A félelem a negatív érzelmek között igazi kakukktojás. Hogy miért? Mert bizonyos élethelyzetekben nagyon is nagy szükségünk van rá. Segítségével elkerülhetünk veszélyes helyzeteket. Például nem sétálunk késő éjszaka egyedül egy hírhedten rossz környéken. Őseinknek a félelem nagyban segített a túlélésben. Akkor most mi a probléma vele? Miért negatív érzelem? Miért rombol bennünket, ha félünk?

A félelem két esetben keseríti meg az életünket:

  • átveszi életünk felett az irányítást
  • korlátoz minket a lehetőségeinkben 

Többnyire akkor veszi át a félelem az életünk feletti irányítást, ha fogékony táptalajt adunk számára.  Ez a táptalaj a személyiségünkben keresendő: az önbizalomhiány, illetve a környezetfüggőség. Ez a két személyiségjellemző szoros kölcsönhatásban áll egymással. Az önbizalomhiány azzal a képzettel párosulhat, hogy képtelenek vagyunk valamit megtenni, hiszen nem rendelkezünk a megfelelő emberi erőforrásokkal az akadályok leküzdéséhez. Ezért a fejünkben megszólaló hang szerint jobb, ha hozzá sem fogunk, mert úgyis kudarcra vagyunk ítélve. A környezetfüggőség azt jelenti, hogy jobban bízunk a környezetünk véleményében, mint saját magunkban. Előfordulhat, hogy kitűzünk egy célt magunknak, de mivel nem vagyunk biztosak a megvalósulásában, ezért kikérjük mások véleményét. Többnyire olyan emberekét, akik érzelmileg közel állnak hozzánk. Amennyiben negatív választ kapunk az könnyedén korláttá válhat.

Hogyan hatástalaníthatjuk félelmeinket?

A félelem számomra olyan, mint egy léggömb, amelyet akkorára fújok, hogy már zavar a kilátásban.  Gyengesége éppen az erejében rejlik. A nagy méret átka, hogy a léggömb fala elvékonyodik, ezért könnyű kidurrantani. Ehhez azonban bátorságra van szükség, bár koránt sem akkorára, mint azt kezdetben gondoljuk.

 

  1. Mondjuk ki hangosan, nevezzük meg pontosan félelmeinket. Álljunk a tükör elé és talán kezdjük így: „Én félek a következő dolgoktól, emberektől, helyzetektől…….”.  Azzal, hogy kimondjuk félelmeinket, elfogadjuk, hogy léteznek. Elismerjük, hogy nem vagyunk tökéletesek és vannak problémáink. Már csökken az ellenállásunk, amely eddig abban akadályozott meg minket, hogy változtassunk életünkön.
  2. Tegyük fel magunknak a kérdést: „Mi lehet a legrosszabb, ami történhet velem?” .  Amikor visszatekintünk saját múltbéli élményeinkbe, láthatjuk, hogy „mindig volt valahogy”. Akkor is féltünk egy vizsgától, egy másik személytől, vagy csoporttól, egy állásinterjútól, a gyerekvállalástól, a költözéstől, a munkahely változtatástól vagy valakinek az elvesztésétől. De ami a legfontosabb: túléltük ezeket a helyzeteket és mindig volt tovább, mivel most is ezt a blogot olvassuk.  Itt vagyunk! Az életünkben idáig minden helyzetet megoldottunk, tehát nincsen félnivalónk.
  3. Elménk annyira hozzászokhat a folyamatos félelem érzéséhez, hogy mikor már azt gondoljuk, hogy túljutottunk minden jelenlegi krízishelyzetünkön, újakat kreál nekünk. Például: sikerrel leteszünk egy vizsgát, de ahelyett, hogy örülnénk, előtérbe kerül egy újabb félelemforrás. Mi van, ha nem tudok elmenni nyaralni a barátaimmal vagy a családommal. Ez az ördögi kör ismétlődhet egész életünkön keresztül. A megoldás? Szoktassuk hozzá elménket ahhoz, hogy mi irányítunk. Mivel az elme is a „mi” részünk ezért engedelmeskednie kell. Legközelebb. ha egy újabb félelemmel kapcsolatos gondolat keletkezik a fejünkben mondjuk ki magunkban: STOP!, ha újra megjelenik mondjuk ki még egyszer: STOP!. Ezt akár megismételhetjük ötvenszer is a siker eléréséhez. Miután megállítottuk a félelemmel kapcsolatos negatív gondolatainkat, gondoljunk valami nagyon kellemes emlékre, amely pozitív érzéseket kelt bennünk. Ez lehet egy nyaralás, egy jól sikerült

A félelmeinkre visszagondolva felmerülhet bennünk a kérdés: „Mi lett volna, ha….?” Ez az ami életünk végéig kísérthet bennünket. Ha lett volna bátorságom, ha nem lett volna bennem félelem, akkor kihasználtam volna az élet adta lehetőségeket. 

 

Te hogyan nézel szembe a félelmeiddel? Milyen módszerrel küzdöd le őket?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr411305270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VKI · http://raknelkul.blog.hu 2009.08.13. 08:18:53

Igyekszem megvizsgálni, hogy reális, vagy nem reális. Mondjuk az ezredik vizsgámtól félni nem reális... és a legtöbb félelem ilyen. Talán megtörténik a rossz, talán nem. Ha már előtte úgy veszem, hogy úgyis megtörténik, akkor mit várok? Majd ha megtörtént, akkor megpróbálom megoldani, addig meg inkább érezzem magam jól.

Egy változás-menedzsmentes könyvben olvastam ezt a mondatot: "Mit tennél, ha nem félnél?" Na, ezt sokan kiírhatnák egy cetlire maguknak, és ha gyakran elolvasnák, elgondolkodnának rajta, egy idő után rájönnének, nem a félelmeiknek kellene vezetni az életüket.

VKI · http://raknelkul.blog.hu 2009.08.13. 08:22:33

Most, hogy tovább gondolkodom, eszembe jutott, hogy
szabadon élni = félelem nélkül
.
Tehát ha szembenézünk a félelmeinkkel, és felszámoljuk azokat, akkor felszabadulunk. Hajrá! :)