Mikor tapasztalunk kiégést?

Amikor valamivel túl régóta foglalkozunk és időközben elfogyott a belső motivációnk. Már semmi sem úgy működik, mint régen, amikor szerettük, amit csinálunk. Egész egyszerűen azért, mert már nem töltődünk fel belőle energiával, nincs meg az a belső hajtóerő, amely ez idáig mozgatott bennünket. Nincsenek sikerélményeink, vagy ha vannak is, azoknak már nem vagyunk képesek örülni. A külső (életvitelünkben) és a belső (lelki állapotunkban) egyensúlyunk felbomlik.

Az életünkben nekünk meg kell teremtenünk az egyensúlyt. Ez általában három-négy területet ölel fel, amelyek közötti összhang fontos. Ide tartozik: önmagunk, a családunk, a barátaink, a munkánk, a hobbink. Fontos, hogy mindenre és mindenkire megfelelő figyelmet fordítsunk. Semelyikkel se kivételezzünk, és semelyiket se szorítsuk háttérbe. Amennyiben mégis ezt tesszük, úgy könnyen energiaveszteség, kiégés, végső soron depressziós állapot lehet a végeredmény. Ekkor jelenik meg „a minden mindegy” állapot. A motiváció nem csak például a túlzásba vitt munkával kapcsolatban tűnik el, hanem a többi tényezőnél is. Az életünkben lévő fontos dolgok mögötti hajtóerő elszáll. A munka végeztével fontos a belső töltekezés. Ez adja meg számunkra az energiát, hogy szeretettel és érdeklődő figyelemmel fordulhassunk családunk és barátaink felé. Ezért figyeljünk az egyensúlyi állapot fenntartására. Érzelmeink szolgálnak számunkra egyfajta indikátorként. Amennyiben belső feszültséget érzünk, akkor ez jelzés számunkra, hogy az egyensúlyi állapot felbomlott. Valamire, vagy valakikre kevesebb figyelmet fordítunk, mint korábban.

Hogyan változtassunk a „kiégett” állapoton?

1. Fontos, hogy csak mi tudunk változtatni ezen az állapoton. Münchhausen báróhoz hasonlóan mi is képesek vagyunk kihúzni magunkat a saját hajunknál fogva a mocsárból. Míg Münchhausen báró esete a mesében hazugság, addig a való életben ez a módszer, a kiégés kezelésében nagyon is valóságos. Figyeljünk saját magunkra. Figyeljünk az érzéseinkre. Mi az, ami boldoggá tesz az életben? Mi az, ami motivációt és erőt ad a folytatáshoz? Mi az, ami kikapcsol és pihentet? Keressük meg ezekre a kérdésekre a választ. Nagyon is lehetséges, hogy a válaszok nem jönnek azonnal. Azonban legyünk türelmesek. Ha nem emlékszünk arra, hogy mi az, ami boldoggá tett, kikapcsolt bennünket, kérjünk segítséget szüleinktől, partnerünktől, barátainktól, gyermekeinktől. Velük beszélgetve előjöhetnek régi gyermekkori emlékek, vagy új ötletek. Fontos, hogy a jó érzések belülről jöjjenek! Azaz ne essünk abba a hibába, hogy más mondja meg nekünk mi a jó. A lelki egyensúly megtalálásához az életünkben fontos dolgok közötti egyensúly megtalálásán vezet az út és fordítva.
2. Előfordulhat, hogy annyira elfojtottuk magunkban és annyira háttérbe szorítottuk vágyainkat, hogy ezek nem jelentek meg életvitelünkben. Most itt a lehetőség, hogy felfedezzük őket. Próbáljunk ki hobbikat, menjünk el egyedül, a családdal, barátokkal, ismerősökkel szórakozni. Keressük meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel aktívan pihenhetjük ki magunkat.
3. Fontos feltennünk magunknak a kérdést: Az a tevékenység, amely a kiégést okozta tényleg belső szükségletből fakad? Van mögötte belső motiváció? Mi akarjuk, vagy más várja el tőlünk? Esetleg kényszerből tesszük? Amennyiben a válasz igen, érdemes elgondolkozni a változtatáson (pl.: munkahely váltás).

Ne várjunk holnap reggelig, fogjunk neki most. Az önsajnálat és „önmagunk elhagyása” csak tőlünk veszi el életünk értékes pillanatait! Ne felejtsük! Minél hamarabb lépünk a tettek mezejére, annál hamarabb érjük el a végcélt is.

Szembesültél életed során a kiégés jelenségével? Ha igen, hogyan oldottad meg a helyzetet?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.