Munkám során nagyon sok depressziós és boldogtalan emberrel találkozom. Ezek között az emberek között a „minden mindegy” alapú élettel szembeni közönyt, illetve az általános, vagy ismeretlen eredetű generalizált szorongást éppúgy meg lehet találni.  Sokan közülük nem találják helyüket az életben, nem sikerült olyan módon beintegrálódniuk a társadalmi rendszerbe, hogy abban ők is jól érezzék magukat. Mikor megkérdezem tőlük , hogy mi  is az ő életcéljuk, akkor hosszú és (számukra) kínos csend következik. Sosem felejtem el Brian Tracy híres mondását, amelyet a Teljesítmény lélektana című könyvében olvastam. "Azok az embereknek, akiknek nincsenek céljai, arra a sorsra vannak kárhoztatva, hogy közvetve vagy közvetlenül mások céljainak a megvalósulását szolgálják." És milyen igaz, nem? A célokat úgy képzelem el az ember életútján, mint ösvények a veszélyes őserdőben. Az utat látjuk a cél felé „lelki szemeinkkel”, de ténylegesen nekünk kell azt kitaposni és végigjárni. Amikor az ember „ nem tudja magát hova tenni” az életében, akkor jön a sodródás, a céltalan bolyongás. Ekkor akarva, de a legtöbbször akaratlanul segíti más emberek céljainak, vágyálmainak a beteljesedését. Sajnos a nagyobb lélegzetű célok kitűzése a legtöbbünkből hiányzik. Itt jön a képbe Abraham Maslow amerikai pszichológus szükségletpiramisa, amely az emberi szükségletek hierarchiáját modellezi. Maslow piramisának legalsó szintje az alapvető fiziológiai szükségletekből indul. A piramis csúcsán pedig az önmegvalósítás szerepel.

A magasabb szintű célok kitűzésének hiányát véleményem szerint két oldalról lehet megközelíteni.  Az egyik oldal a külső okok, amelyek között az anyagi és társadalmi lehetőségeink valamint a neveltetésünk szerepel.  Például: akinek komoly kihívás, hogy mit is tegyen a családjának az asztalra, vagy kitart-e a fizetés a hó végéig, az valószínűleg kényszerűségből a túlélésre és a puritán minimalizmusra  rendezkedik be. A szülőktől tanult életvezetési minták, megoldási stratégiák sokszor nem mutatnak hatékony módszereket a célkitűzésre, sőt bizonyos esetekben egyenesen hiányoznak. A másik oldal a belső viszonyulásaink a célokhoz. Amennyiben úgy érezzük, hogy kevesek vagyunk a céljaink megvalósításához, vagy azok véleményünk szerint úgyis irreálisak, akkor ezek a korlátozó hiedelmeink is erősen megnyirbálják mozgásterünket. A múltbéli kudarcok, illetve a környezetünk kudarcai szintúgy önkorlátozó hatással bírnak.

A célok hiánya maga után vonja a sikerélmények számának drasztikus csökkenését. A sikerélmények számának csökkenése, pedig az önértékelésünkre van komoly negatív hatással. Kialakulhat a feleslegesség és az értéktelenség érzése. Máris belekerül az ember egy ördögi spirálba, amely egyre mélyebbre viheti. Az élet végső soron egyfajta mókuskerékké válik a szürke hétköznapokkal és a felgyorsuló idővel.

 

Te tűzöl ki hosszú távú, komoly és magas szintű célokat?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr591666679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hollokara (törölt) · http://hollokara.inda.hu 2010.01.20. 10:00:20

Sziasztok!

Egy barátom néha azt mondja, fölöslegesen nagyítom fel a problémákat, amikor kiakadok azon, hogy a munka mellett megint csak takarításra és főzésre jutotta az időmből, a hobbimmal pedig nem tudtam foglalkozni..
Dehát végülis minden annyit ér, amennyi értéket mi tulajdonítunk neki, nem?
Természetes, hogy neki nem olyan létfontosságú az én kikapcsolódásom..:D

K

VKI · http://raknelkul.blog.hu 2010.01.20. 20:06:47

@KarasuTengu: Vagy nem inkább az a baj, hogy nem a takarítás a hobbid? (Lásd a Mit szeretsz csinálni című cikket...)

vmp · http://raknelkul.blog.hu 2010.01.21. 11:20:38

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. A barátod pedig amit mondott megfontolandó: Érdemes pörögni a problémákon? Szerintem nem. Mert attól még egy megoldás sem született. Helyette tegyünk érte, hogy ne legyen min kiakadnunk. Ez viszont teljes mértékben a mi felelősségünk.