Rossz szokás, vagy kényszerbetegség?

Azt gondolom, hogy kezdeti rossz szokás alakul át a későbbiekben kényszercselekedetté, vagyis minden körömrágás kezdetben rossz szokás. A rossz szokást az is megkülönbözteti a kényszerbetegségtől, hogy az emberek többsége idővel kinövi ezt a „megnyilvánulási formát”. A kényszercselekvésen már nehezebb változtatni, hiszen az életvitel szerves részét képezi és valamilyen szükségletet kompenzál.

Miért rágjuk a körmünket?

A körömrágás hátterében (mikor már kényszercselekvés) kivétel nélkül lelki okok állnak. Életünk során gyakran ütközünk olyan akadályokba, amelyeket az első pillanatban áthatolhatatlannak, leküzdhetetlennek érzünk. Ezek forrásai az ún. stresszorok, amelyek kiváltják a szorongás érzését az emberben. A leküzdhetetlenség pillanatnyi állapota feszültséghez vezethet bennünk. Milyen tényezők tűnhetnek pillanatnyilag leküzdhetetlennek? Ilyen lehet például a megváltozott környezet: új munkahely, új lakóhely, új iskola, új emberek. Ezekhez szorosan kapcsolódik, hogy az egyénnek alkalmazkodnia kell az új elvárásokhoz, követelményekhez a munkahelyen, az iskolában. Ez az átmeneti, ún. „betanulási” időszak sok újszerű helyzetet hoz, amelyek megoldásában a korábbi betanult automatizmusok csődöt mondhatnak. Sok mindent újra kell tanulni, új elvárásoknak kell megfelelni.

Az ismeretlentől, az újtól való szorongás levezetésére elérhető közelségbe kerül a köröm „megcsonkítása”, ami egyfajta félelem a saját agressziónktól. A saját agressziónk itt az jelképezi, hogy egy kihívásokkal teli helyzetben mennyi életerőnk, magabiztosságunk van megoldani a problémákat. Amikor ezek a kihívások soknak tűnnek, vagy nem kapjuk meg a kellő emberi támogatást (ez főleg gyerekkorban), hogy bátran harcba vonuljunk, akkor az ember „visszavonulót fújhat”. Ez a cselekedet menekülés önmagunktól. A megoldás a felelősség, a tettek végrehajtása mind-mind ránk várnak. Mi azonban megijedünk tőlük. Könnyebb a menekülés. Amikor nem lehetséges a külső menekülés (elfutunk, fizikálisan helyváltoztatással kilépünk az adott helyzetből, akkor megtörténhet a belső menekülés és bezárkózás. Ez főleg gyerekkorban jellemző, amikor az ember kiszolgáltatott helyzetben van.

A köröm harci eszköz a természetben és ez az emberek világában sincsen másképpen. A köröm megrövidítése, lerombolása egyenlő önmagunk legyengítésével. Persze ez máris magyarázatot ad és jó indokot szolgáltat arra, hogy miért is ne „vegyük fel a kesztyűt”. Véleményem szerint létezik egy másik „jótékony hatása” is a körömrágásnak. A tövig rágott ujjak, a körömágy sérülése okozta fájdalom pillanatnyilag erősebb érzés a szorongásnál, így úgy tűnik, hogy kioltja annak a hatását. Ezért számomra létezik egy új fogalom: az „adagolt körömrágás”: ez azt jelenti, hogy a szenvedő alany, mindig csak annyit rág le a körméből, amekkora a szorongás érzésének a mértéke. Így spórol a körmeivel, hiszen egy tövig rágott körömnek tetemes időre van szüksége mire újra „betakaríthatóvá”, használhatóvá válik.

Van-e megoldás?

Az embernek minden élethelyzetben meg kell tanulnia felvállalnia önmagát. A felnőtt kor egyenlő a felelősségvállalással, hogy vállaljuk tetteink következményeiért a felelősséget. Ahelyett, hogy energiáinkat magunk ellen fordítanánk, használjuk őket az élethelyzetek megoldására. Minden probléma önálló megoldásakor erősebbé válunk. Ez egy lépcsőzetes munka, amelynek során egyre feljebb lépünk a hatékonyság, az önismeret és a belső erő képzeletbeli lépcsőházában. A gyermek körömrágása egyfajta tükör a szülőknek. Azt jelentheti, hogy a szülők sem vállalják magukat bizonyos élethelyzetekben. A gyermek 6-7 éves korban a család „hiányos” megoldási eszköztárából dolgozik, ezért saját agresszióját sem képes levezetni. Ehelyett bűntudatot érez, amelyet a körömrágással próbál meg csökkenteni. A szülőknek kell helyes példát mutatniuk, vagyis nekik kell elsősorban változniuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.