Önmagunk háttérbe szorítása azt jelenti, hogy lemondunk boldogságunkról, céljainkról, álmainkról, vágyainkról, végső soron életünkről (talán nem meglepő, hogy ez a káros viselkedésforma megfigyelhető a rákbetegeknél). Nem az  első helyen szerepelünk szeretetlistánkon.  Csak árnyékai vagyunk más embereknek, tárgyaknak, eseményeknek, akik madzagon rángatnak bennünket, mint egy rongybábut. Annyira meg akarunk felelni másoknak, hogy saját magunkra már nem marad energiánk.  Nem mi vagyunk a főszereplői saját életünknek, hanem a számunkra fontos emberek: gyermekünk, partnerünk, szüleink, barátaink.

Mikor néztél utoljára olyan filmet, amit csak te akartál? Mikor ettél utoljára olyat, amit csak te szeretsz? Mikor mentél utoljára a családdal olyan helyre, ahova te szerettél volna elutazni?

Ha sokáig tart a kérdésre válaszolni, akkor  bizony problémáid lehetnek saját magad képviseletével. Miből eredhet ez a fajta káros életvezetési stratégia? Elsősorban az alacsony önértékelésből. Azt gondoljuk (tévesen), hogy bizonyos dolgok másokat jobban megílletnek, mint bennünket. Mi nem érdemeljük meg. Az alacsony önértékeléshez szorosan kapcsolódik az énelfogadás problémája. Aki nem képes elfogadni és nem tartja értékesnek, fontosnak saját magát, annak a céljai, vágyai se lesznek fontosak, értékesek. A legszomorúbb az, hogy ezt a külvilágunk is gyorsan elfogadja és megszokja. Előfordul, hogy a megkérdezésed nélkül hoznak döntéseket a magánéletedben? Helyetted válaszolnak, amikor valaki megkérdez tőled valamit? Nem állsz ki a véleményedért? Nem adnak a véleményedre? Ha a válasz igen, akkor itt az ideje, hogy előtérbe helyezd és képviseld önmagad.

Önmagunk háttérbe szorítása azt is jelenti, hogy mások életét éljük, miközben letérünk saját életútunkról. Gondolataink, érzéseink, tetteink alapján már nem tudjuk hol kezdődik a másik és hol ér véget az „én”.

Nem gondolod, hogy ideje lenne elkezdeni valóban a saját életed „élni’?

 

Te mi miatt és kinek a kedvéért szorítod háttérbe magad?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr161246319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nullnick 2009.07.16. 16:35:43

Mivel ez az utolsó bejegyzés, ehehz szólok hozzá.

Nem tudom, a rákot miért emeltétek ki (ugyebár - elvileg - többen írjátok ezt a blogot).

Az mindenesetre biztos, hogy sok, könnyen elérhető pszichoterapeutára lenne szükség manapság.

vmp · http://raknelkul.blog.hu 2009.07.16. 16:52:08

@nullnick: Kedves nullnick! Köszönjük hozzászólásod. Hogy miért a rákot emeltük ki? A rák kialakulásában meghatározó tényező (több komponens megléte mellett: genetikai hajlam, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány) a helytelen viselkedésminták használata (bővebben lásd: Rákbetegség okai post). Ezek ugyanis befolyásolják a lelki egyensúlyunkat,ami hatással van a szervezetünk védekező és regeneráló képességére. A rák hosszú távon pszichoszomatikus okozata ezeknek a " vesztes" stratégiáknak.
süti beállítások módosítása