A tudatosság kapcsán felmerült az automatizmusok szerepe, s ennek kifejtése érdemel egy külön cikket. A hivatkozott postban az automatizmusok lettek kikiáltva a tudatosság fő ellenségeinek.

Valójában az automatizmusok nem rosszfiúk, sőt egyenesen jók; pusztán olyanok, mint minden más dolog az életben: ha túlzásba visszük, már nem szolgál minket, mi válunk a szolgájává.

Az automatizmusokra szükségünk van. Az élet bizonyos szempontból bonyolult, rengeteg információ árszt el bennünket minden irányból, változások sora ér minket. Ám az élet abból a szempontból egyszerű, hogy vannak benne hasonlóságok, ismétlődések, viszonylag állandó dolgok.

Túl sok energiába telne minden egyes helyzetet újként vizsgálni, minden információt külön elemezni. Az automatizmusok takarékoskodnak az időnkkel és az energiáinkkal, szükségünk van rájuk. Tudásunkat a világról rendszerezzük, és felhasználjuk, amikor szükséges, és lehetséges. Például, ha kapunk egy számlalevelet, akkor tudjuk, hogy a lejárati határidő előtt el kell mennünk a postára, és be kell fizetnünk. Tudjuk, hogy sorba kell állni, oda kell adni a pénzt, bizonylatot kapunk vissza, stb...stb... Vagy például otthon a kulcsainkat egy bizonyos helyen tartjuk, így nem kell minden alkalommal hosszasan keresgélni, ha használni akarjuk őket...

Ha úgy tetszik, az automatizmusok teszik lehetővé, hogy ne kelljen minden energiánkat feláldozni, így maradjon figyelmünk a lányeges dolgokra. Tehát a rutin, az automatizmus egy bizonyos fokig szolgál minket. Mi az a szint, ahol a rutin kárunkra válik?

A tudatosság kárára megy, ha az automatizmusok átveszik az uralmat az életünk felett. Ha sosem állunk meg egy helyzetben arra gondolni, mi is történik, nem csak az ismerősekben, de az újakban sem. Mikor a régi tapasztalataink irányítanak folyamatosan. Mikor az automatizmusok nem csak cselekvések szintjén jelentkeznek, hanem áttevődnek a gondolatokra is.

Például sietünk, és piros lámpát kapunk a forgalomban. Mire gondolunk? Hát ez nem igaz, csak én lehetek ilyen szerencsétlen? Ez jellemző, mindig ez van, ha sietek? Na, ez az automatizmus a kárunkra válik, mert olyan negatív programokat küld a tudatalattinkba, amelyre semmi szükségünk. Ilyenkor, ha ilyen gondolatokon kapjuk magunkat, állítsuk meg azokat. Gondoljunk inkább erre: Oké, legközelebb időben elindulok. Vagy, gondoljunk bele, sokszor egy pillanaton múlnak a balesetek. Akinek volt már karambolja, az tudja, ilyenkor azt kívánjuk, miért nem egy másodperccel később értem arra a helyre, már elkerültem volna az ütközést, minden másképp alakult volna... Nos, lehet, hogy a sietős utadon egy piros lámpa pont ez a szükséges egy pillanat, amivel éppen elkerülsz egy ütközést! Erre nem gondoltál még? Hát vizsgáld meg így is a történéseket, ahelyett, hogy az automatikus gondolatokat pörgeted mindig, főleg, ha azok károsak.

Sok példát tudnék az érzelmekkel kapcsolatban felhozni. Mondjuk, hogy egy új, vagy valamilyen nehéznek tűnő feladatattal szembesülsz. Mi az első gondolatod? Valamilyen jó kis negatív program, mint mondjuk: Mindig én kapom az aljamunkát!, A francba, hogy fogom én ezt megcsinálni, múltkor is mennyi időm elment vele?, Hát, nekem ez nem fog sikerülni... Vagy ha már benne vagy a helyzetben, megállsz egy pillanatra, és a magad javára fordítod érzelmi szinten. Önostorozás, az önbizalmad rombolása és a haragod növelése helyett önbizalomnövelésre, jókedv-csinálásra is használhatod egy pozitív gondolattal, mint például: Persze, hogy én kapom az új feladatot, mert olyan kreatív vagyok, múltkor is feltaláltam magam., Nincs olyan, hogy nehéz munka, csak jó kihívás., Ó, de jó, végre valami komoly, képességeimhez mért feladat, nem a szokott rutin!, Na, most bebizonyíthatom, hogy megérdemlem az előléptetést!

Ugye, érted a különbséget? Az automatizmusokat a javadra fordíthatod.

Hogyan?

1.     Figyelj. Figyelj. Figyelj! A Békés harcos útja című filmben hangzik el ez a gondolat: Mindig történik valami. Tanulj meg figyelni. Magadra: a testi reakcióidra (pl.: izzadsz, gyorsabban veszed a levegőt, engedett a gyomrodban a feszültség); lelki reakcióidra (pl.: izgatott lettél, aggódsz, örülsz); gondolataidra, „programjaidra” (pl.: de jó, végre..., már megint...., ez ügyes volt...). A környezetedre: mi történik, hogyan viselkednek mások. Fordíts figyelmet olyan dolgokra, amikre általában nem szoktál. Hallgasd a madarak énekét! Nézd meg, milyen pompásak az épületek, amelyek mellett minden nap elmész, de sosem nézed meg őket igazán. Érintsd meg a párod ruháit! Figyeld meg újra és újra a saját reakcióidat!

2.     Meditálj. A relaxáció, meditáció, vizualizáció csökkenti a figyelemelterelődést, azaz az automatiuzmusainkat, így növeli a tudatosságot, és a koncentrációkészséget. Minél többet meditálsz, annál könnyebb lesz összpontosítani a figyelmedet.

3.     Hajtsd az automatizmusokat a pozitív programok igájába. Kezdj el tudatosan pozitív gondolatokat használni, pozitív megerősítéseket adni magadnak, mantrákat sorolni. Építsd be ezeket a mindennapjaidba, hogy hasznos automatizmusok váljanak belőlük, melyet a javadra fordíthatsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.