Télapó, karácsony, szilveszter. Egymás után rögtön három ünnep. A december, de ma már a november is az ünnepi készülődésről szól. Az utcák, a kirakatok az áruházak, bevásárlóközpontok színpompás ruhát öltenek magukra. Ajándékokat keresünk, vásárolunk, csomagolunk, a háziasszonyok készülnek az ünnepi sütés-főzésre. A messze élő családtagok is hazajöhetnek, a feldíszített fenyő illata, díszes fényei, az asztali gyertyák mind –mind ünnepivé varázsolják az otthonunkat. A karácsonyi készülődés az év egyik, ha nem a legstresszesebb időszaka. Az ember ilyenkor sokat alkalmazkodik, sokat „nyel”. A forgalmi dugók, hosszú sorok és tolongás az áruházakban, a feszült hangulat, hogy mindent sikerüljön időben megvásárolnunk, megterhelnek bennünket. Az ember ilyenkor többnyire azzal vigasztalja magát, hogy majd az ünnepek alatt kipiheni magát.

Ezzel kapcsolatban két probléma merül fel. Az első az, hogy pihenésre a folyamatos, feszített „ünnepi menetrend” miatt kevés idő van. A második pedig az, hogy az ünnepek sokkal gyorsabban eltelnek, mint arra számítanánk (mégis minden évben az emberek többsége újrajátssza ezt a remek lemezt).  Mi marad utána? Elfogynak a finom ételek, elutaznak a rokonaink, vagy mi utazunk haza, hullani kezdenek a karácsonyfa tűlevelei, és ami a legfontosabb: megkezdődnek a szürke hétköznapok, várnak a feladatok és újra fel kell pörögnünk. Ilyenkor vesszük észre igazán, hogy tél van. Hideg van és rövidek a nappalok. A hóesés, amely eddig az ünnepet csomagolta hangulatos köpenyébe, most a szükséges rosszá degradálódik. Csúsznak az utak, beáznak a cipők, meghosszabodik az utunk mindenhová. Az ünnepi díszek és a fényes fényfüzérek a szekrény mélyére kerülnek, megkezdvén éves szunyókálásukat. Helyettük marad az üresség, az ingerszegény környezet a lakásokban, házakban.

Mi is ez valójában?

Az ünnepek utáni depresszió hátterében a szezonális depresszió áll. Ez a depresszió egy speciális fajtája, amely az év egy bizonyos időszakához kötődik és rendszeresen visszatérhet az egyén életébe. A leggyakrabban azonban az őszi-téli időszakban jelenik meg.  A napsütéses órák száma csökken, a hideg, a szél és az eső (hó) miatt a négy fal közé szorulunk. A kültéri szabadidős tevékenységekre való lehetőségek száma korlátozódik. Mindezek kedvetlenné, szomorúvá tehetik az embert. És hol van még a tavasz? Jó esetben is csak 90 nap múlva köszönt ránk.

Mit tehetünk ellene?

Bámulatos, hogy milyen sokat tehetünk a depresszió ellen apró változtatásokkal az életünkben. Fontos, hogy keressük a barátaink, ismerőseink, családtagjaink társaságát. A hajtás az első egy-két hétben (tisztelet a kivételnek) a munkahelyek többségén visszafogott az év végihez képest. Ezért több energiánk marad társasági, családi programok szervezésére hétköznapokon is. Menjünk bevásárlóközpontokba, a belvárosba sétálni, koncertre vagy moziba. Az inger gazdag környezet, a sok ember segít abban, hogy eltereljük figyelmünket a negatív gondolatokról, rossz érzésekről. Figyeljünk a fiziológiai szükségleteinkre is. Fordítsunk nagy gondot a megfelelő táplálkozásra (sok zöldség és gyümölcs), a megfelelő mennyiségű alvásra, és a testmozgásra is. Ezek felgyorsítják a szervezetünk méregtelenítő tevékenyégét, amelynek eredményeként, könnyebbnek, gondtalanabbnak érezzük majd magunkat. A hirtelen megüresedett otthon hangulatát feldobhatjuk még az ünnepekről maradt gyertyák esténkénti meggyújtásával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.