Véleményem szerint az emberi kapcsolatok négy nagy tartóoszlopra építkezhetnek. A szeretetre, az elfogadásra, a türelemre és a tiszteletre. Ezek közül most a tiszteletet fogom kiemelni. Bár mind a négy fent említett tényező egyformán fontos, a tiszteletnek mégis egy külön helyet kell, hogy szenteljek. Miért? Ha nincsen tisztelet, akkor nem alakul ki mélyebb szintű emberi kapcsolat. Ugyanis egyfajta tiszteletteljes megnyilatkozás kell ahhoz, hogy a felszínes emberi viszonyainkból mélyebb szintre válthassunk. A tisztelet adja meg számunkra azt az érzelmi közelséget, hogy szerethessünk. Azt a másik ember iránti ítélkezéstől mentes figyelmet, amelyben elfogadhatunk másokat. Valamint minőségi időt (hosszú távú kapcsolatot), hogy lehetőségünk legyen megtanulni, és gyakorolni a türelmet. 

A tisztelettel kapcsolatosan több tévhit kering a köztudatban. Ilyen például, hogy az öregeknek a koruknál fogva jár a tisztelet. A gyereknek tisztelnie kell a szüleit, különösen pedig a nagyszüleit (hiszen idősebbek). Sok esetben csak gondosan csomagolva működnek ezek a „tiszteletteljes”, üres megnyilatkoztatások (pl. a tanárt csak addig tisztelik látszólag a gyerekek, amíg az óráján vannak, vagy az iskolába járnak). Ettől az egyszerű (és társadalmilag kívánatos) viselkedésbeli normától igen sok eltérést tapasztalhatunk, ha megfigyeljük az emberek reakcióit pl. a tömegközlekedési járműveken.  

Egy fiatal diák nem adja át a helyét (miközben többnyire kerüli is a szemkontaktust), mikor egy felszálló, idős hölgy vagy kisgyermekes anyuka helyet kér magának a buszon. Ki a tiszteletlen? A válasz (és egyben az ítélkezés is) első látásra egyszerűnek tűnik. A diák a hibás! Ő a tiszteletlen! Tényleg így lenne? Bizonyos százalékban biztosan igaz. Ha egy kicsit tágítjuk a rendelkezésre álló információk körét egészen más megvilágításba helyezhetjük a fentebb leírt szituációt. Talán ez a diák már korábban is helyet kínált az idősebb vagy kisgyermekes  utasoknak, de azok nem köszönték meg. Talán a diák rosszul volt, mikor a buszon utazott, ezért nem adta át a helyét (mikor a buszon betegen utazunk, nem kezdünk el magyarázkodni minden embernek, akik a társadalmi elvárások szerint ülőhelyre szorulnak). Ugye ismerjük már az unásig ismételt mondatot (főleg az idősebbek szájából): „Ezek a mai fiatalok!”.

Akiknek a társadalmi keretek megadják a lehetőséget, hogy megköveteljék a tiszteletet, azok közül mindig vannak, akik visszaélnek vele. Rosszindulatból? Kisebb részben biztosan. Nagyobb részben viszont a neveltetésükből adódóan. Egy tanár megköveteli a tiszteletet az óráján. Egy szülő megköveteli a tiszteletet a családjában (a gyermekeitől). Egy idős ember megköveteli a tiszteletet a környezetétől (végighallgassák a mondandóját, elfogadják véleményét, előzékenyek és udvariasak legyenek vele, stb.). Mi itt a visszaélés? Előfordul, hogy akinek a tisztelet jár, nem adja meg a viszont tiszteletet. Miért adná meg? Nem ezt látta, nem ezt tanulta el sem a családban, sem az iskolában. A kölcsönös tisztelet az alapja egy jó csapatmunka működésének, szülő-gyerek kapcsolatnak, párkapcsolatnak, egy tiszteletteljes gesztusnak a buszon az átadott helyért.

Olyan egyszerűnek tűnik! Miért nem működik a gyakorlatban? Az alapvető tévedés abban rejlik, hogy a tisztelethez alanyi jogon ragaszkodhatunk. Mindig a másik adja meg a tiszteletet, mert ez nekem jár! Nem fogok leereszkedni a másikhoz. Nem engedek, amíg ő nem tanúsít tiszteletet. A sértődött egónk kapzsi kiáltásai ezek.

Első lépésnek adjuk meg a tiszteletet minden embernek. Ne miattuk! Magunk miatt! Nem azért, mert a másik fél a pozíciójából, korából adódóan ragaszkodik hozzá, hanem mert mi így döntöttünk. A tisztelet olyan dolog, mint a bizalom, ha visszaélünk (visszaélnek) vele gyorsan elszáll. A tisztelet ekkor már nem jár, sem az „elbukott” szülőnek, sem az „elbukott” öreg utasnak a buszon. Helyrehozatalához (már,ha valaki felismerte „bűnösségét”) pedig sok esetben egy élet is kevés!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.