A túlgondoskodás mellett manapság az egyik leggyakoribb viselkedésforma, mely a rákbetegség hátterében húzódik meg.

 Csak én tudom jól csinálni. A legjobban kell csinálnom. 100%-ot kell nyújtanom, mert ha kevesebbet nyújtok, az már egyenlő a nullával, köztes állapot nincs. Vagy inkább biztosra megyek, és 150%-ot teljesítek. Szigorú vagyok önmagammal, de másokkal is. A mások (vélt vagy valós) elvárásainak is mértéktelenül meg akarok felelni. Nem hibázhatok, és más is jobban teszi, ha nem hibázik.

Ezek a gondolatok jellemzik a maximalista embert, tetteit ezek a gondolatok motiválják. Illogikus, de ezt nem veszi észre, életét gúzsba kötik a kellek, a csakok. A begyöpösödött, idejétmúlt elképzelések, fals, rosszul berögzült megoldások. Állandó időhiány, fáradtság, örömtelenség.

Eredhet a szülőktől tanult viselkedésmintákból, vagy éppen a szülők túlzott elvárásaiból. Saját értéktelenség-érzésünk, alacsony önértékelésünk kompenzálásából. A maximalista ember fél a saját tökéletlenségétől, ezért arra törekszik, hogy bármi áron mindig tökéletes legyen. Félsiker nála nincs, ha valami nem 100 %-os, akkor nulla, éppen ezért soha nem engedi meg magának, hogy hibázzon. Így viszont túlvállalja magát, mindent ő maga akar saját kezűleg megcsinálni, nem bízik senki más teljesítményében, ahogy a magáéban sem. Teendőivel ezért elúszik, kifogy az időből, nem tud feltöltődni, és végül kimerül. Főleg, hogy a sikerélményből sem tud töltekezni, mert ha valamit jól csinált, nem dicséri meg magát, nem ismeri el saját teljesítményét, inkább természetesnek veszi, vagy degradálja azt.

Néhány tipp, hogy hogyan számolhatjuk fel a bennünk élő maximalistát:

1. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nézzünk szembe a hibáinkkal, és ne próbáljuk túlkompenzálni azokat. Ne kritizáljuk magunkat.

2. Adjunk másnak a feladatainkból. Kérjünk, és fogadjunk el segítséget, és ne mondjuk azt, Á, egyszerűbb, ha magam csinálom! Örüljünk, ha segítséget kaptunk, és ne kritizáljuk a másik teljesítményét.

3. Ha valamit jól csináltunk, azt igenis ismerjük el magunknak is.

4. Engedjük el magunkat. Gyakoroljuk a semmittevést. Csináljunk olyan dolgokat, amiket szeretünk. Kezdjük el élvezni az életet, de azt aztán maximálisan!

Te miben vagy maximalista?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.