Amikor belső lelki és testi szükségleteinket elnyomjuk, a belső feszültségünk növekedni kezd.  Képzeljünk el egy teáskannát, amelyben vizet forralunk. Akkor tudjuk, hogy felforrt a víz, amikor a gőz fütyülő hangot ad. Most képzeljük el, hogy „a fáradt gőz” nem tud távozni a teáskannából.  Amennyiben tovább forraljuk a vizet, a teáskanna egyszerűen felrobban a túlnyomástól. Ez történik a testünkkel is. A gőz jelképezi a felszabaduló feszültséget. A kannába zárt víz pedig azokat a feszültségeinket, problémáinkat, amelyeket a szőnyeg alá söprünk. Mit gondolnak mi lesz a végeredmény? A kanna, vagyis jelen esetben a testünk képletesen „felrobban”. Az immunrendszerünk meggyengül, teret engedve a kórokozóknak, valamint a sejtosztódáskor keletkező ráksejtek burjánzásának.

A betegség diagnosztizálását árnyékként követi a betegségelőnyök kialakulása, amelyek számos veszéllyel járhatnak. És most nem a negatív oldalát szeretném kiemelni a betegség létállapotának. Arról mindenki, aki átélte bőven tudna mesélni (halálfélelem, célok elvesztése, jövőkép megszűnése, a kezelések, valamint a vizsgálatok eredményeitől való félelem, fájdalmak, esetlegesen a „ megbélyegzettség” érzése). A pozitív következmények (értsd: betegségelőnyök) éppen olyanok, ha nem veszélyesebbek. Gondoljunk csak bele! Mennyi minden „előnyös szituáció” történik a beteggel. Először is mentesülhet a munka, a felelősség és kötelezettségek alól. Ez értendő a munkahelyi és az családi feladatokra is. Másodszor: hirtelen a család és a szűkebb-tágabb környezet figyelmének a középpontjába kerül a személy. Mindenki rajta akar segíteni, folyamatosan a kívánságait lesik. Mekkora változás ez ahhoz képest, ha mondjuk a beteg a betegség kialakulása előtt teljesen háttérbe szorította magát, igényeit, szükségleteit. Harmadszor sikerülhet elérni az a korábban szinte elérhetetlennek tűnő célt, hogy mindenki elfogadja. Akik korábban haragosai voltak, már nem táplálnak (látványosan) ellenszenvet iránta. Inkább a sajnálat, a megdöbbenés és az együttérzés, amely a beteg sorsát kíséri. Negyedszer: nem kell képviselni saját magát, saját igényeit, mert akik szeretik és aggódnak érte, azok ezt átvállalják. Ötödször: még a túlzott maximalizmusa (ha van ilyen) is háttérbe szorul, tekintve, hogy teste erőtlenebb, mozgástere korlátozottabb. A betegség valósítja meg mindazt, amit korábban a beteg (egészséges állapotában) képtelen volt megtenni (félt vállalni a változtatásért a felelősséget, nem volt elég kitartása, vagy egyszerűen nem tudott róla, hogy változtatni kellene).

Mérlegelve kiderülhet, hogy betegnek lenni nem is olyan „rossz”. Persze jobb lenne egészségesen, de ahhoz komoly erőfeszítések kellenek, (a betegség ezzel ellentétben erőfeszítések nélkül adja meg nekünk mindazt, amelyet idáig nem tudtunk vagy  nem akartunk megtenni) ami nem éppen hordoz magában kellő motivációt. Azt gondolhatnánk, hogy olyan betegség esetében, ahol a „halál” esélyként jelenik meg, mindenki, mindent elkövet azért, hogy változtasson az életvitelén és kövesse az orvosi, pszichológusi instrukciókat. Ez azonban a gyakorlatban nem feltétlenül teljesül. Sokszor elfelejtjük, hogy a felelősség minden esetben a miénk, még ha a betegségünk körüli körülmények nem is ezt tükrözik. A rák a beteg életében a megoldatlan problémák tünete lehet, és mint ilyen csak a beteg teljes felelősségvállalásán és a problémákra kötött csomók megoldásán keresztül vezethet az út a gyógyuláshoz. A külső szakmai segítség csak akkor segítség és vezet az egészség felé, ha azt a beteg elfogadja (nincsen benne ellenállás) és hisz benne (és saját magában). Hinni kell abban, hogy a problémák a betegség „segítsége nélkül” is megoldhatóak. A betegség adta „előnyök” rövid távúak és veszélyesek is lehetnek, mert hamis képet adnak az élethelyzet alakulásáról és végső soron akár bele is halhatunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.