Több cikkben foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel, s mivel a rákbetegeknél megfigyelhető káros viselkedésminták között is szerepel, ezért érdemes róla bővebben beszélni.

Ez is olyan, mint bármely más dolog az életben: kis mértékben normális, túlzott mértékben káros (ilyen az alkohol is: kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság – na jó, ez csak vicc volt). Hogy mi az egészséges, és mi a káros mérték, azt egyrészt a társadalmi keretek adják meg, másrészt az egyén tükrözi. Nyilván, hogy a munkahelyünkön munkakörünknek kell megfelelnünk, az utcán és más emberekkel pedig társadalmi konvencióknak, de számít-e, hogy mint gondol rólunk a szomszéd? Munkaköri feladat-e, hogy kiszolgáljuk a főnökünket, kollégáinkat kávéval? Fontos-e, hogy mit mondanak az öltözködésünkre az utcán olyan emberek, akiket nem ismerünk, és soha többé nem fogunk látni? Mit szól a barátnőm, ha nem borotválkozom meg? Mit szól a voltférjem, hogy a gyereken kopott ruha van? Mit szólnak az iskolában, ha egyedül megyek a szülőire? „Mit fognak szólni….?” – árulkodik arról, hogy másoknak akarunk megfelelni. Ha az ember gondolkodása, cselekedetei mögött nem önmaga tükröződik, hanem többnyire, vagy mindig mások, az nem egészséges. Háttérbe szorította önmagát. Ha nem érzi jól magát valamilyen helyzetben, nem boldog, nem érzi szabadnak magát, akkor átesett a ló túloldalára. Ha azt mondja, boldog így, de közben betegségekkel küzd, akkor szintén baj van, de az elfojtás miatt betegségben tud felszínre törni. Szorongásos betegséget, pánikot, rákbetegséget eredményezhet a túlzott másoknak megfelelni akarás.

Természetes, hogy a társas együttéléshez szükséges, hogy alkalmazkodjunk; természetes, hogy emberi szükségleteink betöltéséhez fontos, hogy elfogadjanak, szeressenek minket, ezért van bennünk egy megfelelési vágy.

Ez már gyerekkorban elkezdődik, valahol a nevelés része, hogy a szülők elvárásokat támasztanak a gyerekek felé, aminek a ők igyekeznek megfelelni. Ahogy felnőtté válunk, egyre kevésbé kell megfelelni ezeknek az elvárásoknak: a szülők is egyre kevésbé nevelik a felnövő gyerekeket, a gyerekek is egyre inkább a saját elképzeléseik szerint élik az életüket, ha kell, kikövetelik maguknak az önállóságot (lázadás).

A probléma ott kezdődik, mikor a szülő nem akarja elengedni ilyen téren (sem) a csemetéjét, vagy a gyerek nem akarja, nem képes kialakítani a saját elvárásait önmaga felé, és immáron csak magának megfelelni. A hátterében az áll, ha a nevelés során a gyerek nem felel meg a szülők elvárásainak, akkor a szülő szeretetmegvonással büntet. Így kialakulhat egy általános séma a gyerekben arról, hogyha nem felel meg mások elvárásainak, akkor nem fogadják el, és nem fog szeretetet kapni, s ez egész életére kiterjed egész további életében. Ez a gondolkodás figyelhető meg a rákbetegeknél, akik éjt-nappallá téve dolgoznak, hogy elég pénzt vigyenek haza, vagy minden ki legyen vasalva; soha nem mondanak nemet, mert úgy nőttek föl, hogy nem tapasztalták meg, akkor is érdemelnek szeretetet, ha nem tökéletesek.

Ilyenkor a terápia során egyrészt az önértékelést növeljük: fontos, hogy kialakuljon a sérült önbecsülés helyén egy egészséges önértékelés; legyen tisztában a beteg azzal, hogy milyen értékei és hibái vannak, fogadja el önmagát, és mások is így fogadják el.

Másrészt földolgozzuk az ezzel kapcsolatos sérüléseket, kudarcokat, ha kell, a gyerekkortól kezdve.

Harmadrészt megtanítjuk a betegnek azt a gondolkodást, hogy a szeretetnek feltétlennek kell lennie, nem kell azért másoknak megfelelni, hogy szeretetet érdemeljen; megmutatjuk, hogy az eddig tapasztaltak káros viselkedésmintához vezettek. Így a beteg változtat a viselkedésén és újra tanulja, újra tapasztalja, milyen az, ha nem tartozik másnak elszámolással, csak magának. Együtt meghatározzuk, hogyan lehet másképp.

Te mennyire akarsz megfelelni másoknak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.