Kedves Olvasóink!

Fogadjatok szeretettel egy olyan írást, amely nem a mi tollunkból származik, hanem egy olvasónk küldte.  Ez a véleménye az anyaszerep szempontjából maximalizmusról, másoknak megfelelni akarásról, túlgondoskodásról, szinte mindenről, amire ez a blog hivatott felhívni a figyelmet; amiről nem illik beszélni....

"Tökéletes anyukák

  Az egyik barátnőm a minap kétségbeesve hívott fel és elpanaszolta, milyen nehezen boldogul kisfiával, a mindennapi teendőkkel, mennyire elfáradt, és hogy én hogy csinálom. Sehogy. Ahogy mindenki. Elgondolkodtam, hol vannak azok az anyukák, akik az ásványvizes palackok címkéjéről boldogan, kipihenten, frissen kisminkelve mosolyognak ránk. Elgondolkodtam, talán kívülről én is ilyennek látszom. Pedig olyan vagyok, mint minden más anyuka: fáradt, néha elkeseredett, tanácstalan. Ideges, ha azt tapasztalom, hogy csökken a tejem. Morcos, ha estére megfájdul a hátam a 8 és fél kilós „apróság” emelgetésétől. Összezavart, ha azt tapasztalom, hogy az addigi nevelési elvem már nem állja meg a helyét, és hogy a tegnap este még édes angyalkámból ma reggelre egy ijesztő kisördög vált. 

Igen, a problémákról és nehézségekről nem illik beszélni. Mert gyereket nevelni könnyű. Nekünk mindenre van időnk, hisz egész nap otthon vagyunk a gyerekkel. Mert egy anyának boldognak illik lennie. És halálos bűn panaszkodni, sőt egyenlő a „rossz anya” cím elnyerésével.

  Pedig melyik anya nem érezte még soha azt, hogy nem bírja tovább, ha a gyereke órák óta sír? Melyik anya nem ijedt meg a kihívásoktól és nem szorult össze a szíve az előtte álló hatalmas feladattól? Melyik anya nem örülne, ha egy átvirrasztott éjszaka és talpon lévő nap után a nagymama felugrana, és egy órára levinné a picit a játszótérre? De sokan vagyunk, akik még ilyenkor sem tudnak örülni. Mert van egy hatalmas ellenségünk: a lelkiismeret. Rossz anya vagyok, ha az a vágyam, hogy a gyerekemet egy órára foglalja le valaki más. Lusta vagyok, ha délután szeretnék egy órát aludni, hogy kipihenjem végre egy kicsit magam. Önző vagyok, ha a gyerekem nélkül elmegyek vásárolni magamnak egy cipőt, vagy ne adj isten moziba / színházba.

  Pedig nem csak anyaként kell maximálisan megfelelnünk. Mert van egy férjünk is, aki a munkából hazaérve várja a vacsorát, aki után el kell pakolni, mosni rá, vasalni, és este még az ágyban kényeztetni is. Hiába várod, hogy hazaérjen, és beszélgethess egy jót, hogy végre emberi hangot hallj, ő leül egy sörrel a TV elé és egy fél órát pihenni szeretne, hisz egész nap dolgozott. És Te csalódott vagy, hisz Te is dolgoztál egész nap és Te is szeretnél pihenni. Igaz, reggel ő kelt fel megetetni a gyermeket, és hétvégén is sokat játszik vele…de Te addig ebédet főzöl, vagy tanulsz a vizsgáidra. És mikor elmegy a barátaival szórakozni, mártírként gondolsz arra, hogy neked ebben már évek óta nem volt részed és valószínűleg még sokáig nem is lesz. Hát menj el Te is- ajánlja fel. Nem tudja, hogy nem az a gond, hogy Te nem mehetsz, hisz ha el is mennél, valószínűleg az egész este a kisbabád járna az eszedben, és alig várnád, hogy hazaérj. Az a baj, hogy ő elmegy! Hogy nem érzi és soha nem is fogja érezni, vagy megérteni ezt a rettenetes ellentmondást, hogy Anyának lenni mennyire nehéz, ugyanakkor mekkora boldogság. Nehéz boldogság. Hogy szeretnénk megfelelni mindenkinek, hogy szeretnénk soha-soha nem hibázni, a gyermekünket mindig boldognak látni, a szeretetünket örökké éreztetni, hogy mindenki lássa, mennyire imádjuk ŐT!! Holott talán nem is erre van szüksége. Inkább egy kipihent, kiegyensúlyozott anyukára, aki nem fakad rögtön sírva, ha véletlenül kifut a tej. Egy mosolygós anyukára, aki a szeretetét nem akarja görcsösen bizonygatni. Egy egyszerű anyukára, aki nem tökéletes, de érzi, hogy a szívében ő az első. Egy anyukára, aki eléggé szereti önmagát ahhoz, hogy gyermekét is tudja feltétel nélkül szeretni. És akinek egy simogatása többet ér minden szónál.

Köszönjük, hogy szavakba öntötted ezeket az érzéseket, kedves Levélíró!

Nektek mi erről a véleményetek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.