Az első részben elkezdtük bemutatni a terápiák során leggyakrabban előforduló kérdéseket és válaszokat a döntésekkel kapcsolatban: Milyen döntési helyzetek vannak? Kire hallgassak? Hogyan döntsek jól? Most az alábbi kérdésekkel foglalkozunk:

Mihez kezdjek a meghozott döntéssel? Hogyan jussak túl az aggodalmon, hogy esetleg rossz döntést hoztam?

A legfontosabb, ne feledd: egyszerre csak egy utat járhatsz be!!! (A zsigerből döntők ezt nagyon jól tudják, és soha nem agonizálnak később egy döntésen.) Soha nem tudod meg valójában, hogy milyen lenne a másik döntéssel együtt élni. Csak annak a döntésnek a következményeit ismerheted meg, amelyiket meghoztad. Fantáziálhatsz róla, milyen a másik út, de minek? Ugyanoda már úgyse juthatsz vissza. Csak önmagadat gyengíted vele, ha csodálatos képet varázsolsz arról az útról, amire végül nem léptél rá. „Mi lett volna, ha...” – ez az egyik legalattomosabb gondolati csapda, hiszen egyrészt nem tudhatod meg, mi lett volna, ha; másrészt már úgyis mindegy.

Logikai csapda a régi döntési helyzetet a mostani szemmel kritizálni, hiszen most olyan információknak a birtokában vagyok, amikhez akkor nem jutahattam volna hozzá, maximum időutazással. Olyan ez, mint amiatt szidni magam, hogy nem azt az öt számot ikszeltem be, amivel a lottóötöst elvitték. Hiszen csak öt szám, tudnom kellett volna! – elég nevetségesen hangzik, mégis hányszor vesszük elő magunkat, hogy ó, mért ezt választottam, tudhattam volna!

Bízz magadban, és az élet jóságában, istene(id)ben, a jósorsban, vagy ahogy tetszik, a lényeg, hogy bizalommal legyél. Sose tudhatod, hogy esetleg egy rossz helyzet nem-e egy még rosszabbtól óvott meg.

Egyszer olvastam egy történetet, amelyben egy nő a hétvégi síelésre igyekezett, autóval kanyargott a síkos úton a hétvégi ház felé, és a nagy sietségben karambolozott a szomszéd hétvégi ház tulajdonosával. Nem tudott tovább menni, és egyre csak azon bosszankodott, hogy most nem jut föl a házba. Nemsokkal később a házat valamilyen katasztrófa érte – rázuhant egy fa, vagy lavina temette maga alá, már nem emlékszem. A lényeg, hogy ha nem karambolozik, akkor odaveszett volna a házban. Milyen érdekes az élet, nem? Soha nem tudhatjuk, hogy egy „rossz” döntésnek milyen csodás következményei lehetnek.

Ha azt vesszük, hogy az életben a jelenlegi helyzetünk csupa döntési sorozat következménye, és a jó körülmények, amiben most benne vagyok, mind egy-egy rossz és jó döntésnek köszönhető, akkor feleslegessé válik minősíteni a döntéseket jónak vagy rossznak, hiszen ez csak szubjektív megítélés, nézőpont, és idő kérdése.

Két személyes példa, amilyenből mindenkinek van hasonló. Két éven át szerettem volna bejutni a kommunikáció szakra az egyetemen a másik szakom mellé, de mindkét esetben bagatell dolgon és 1-2 ponton múlt a bejutásom. Akkor nagyon bántam, hogy nem kerültem be, de ha ma visszatekintek, örülök neki. Nem tudom, hogyan alakult volna akkor az életem, nem is tudhatom meg, de valószínűleg nem kezdem el a pszichológia képzést, és nem foglalkozok most azzal, amit annyira szeretek csinálni. A másik, a szakítások, amik akkor megviseltek, és sajnáltam, hogy vége lett a kapcsolatoknak. Ha nem történnek akkor meg, nem hozom meg a kellő döntést, akkor most nem élek boldog házasságban...

Tekints vissza te is az életedre, és vedd észre, hány olyan helyzet volt, ami akkor kellemetlennek tűnt, most mégis valami sokkal jobban vagy benne annak köszönhetően.

Néha nem tudjuk meg, mi lett volna az a dolog, amelyet elkerültünk, de gondoljunk csak bele, hogy ha baleset ér bennünket, hányszor gondoljuk, hogy ó, csak egy pillanaton múlt, hogy másképp történjen. Nos, ez a pillanat olykor úgy mutatkozik meg, hogy piros lámpát kapunk, vagy kerékbilincset, vissza kell szaladni valamiért a házba...stb.... Gondolj erre legközelebb, mileőtt bosszankodni kezdesz!

Ha úgy gondolod, most az életed éppen mélyponton van, és olyan irányt vett, ami nem tetszik, akkor változtass!!! A kellemetlen helyzetek, legyen az kibírhatatlan munka, betegség, elromlott párkapcsolat, mind arra figyelmeztetnek, hogy változtass! Talán régóta meg kellene hoznod egy döntést, amit nem mersz, vagy nem akarsz, és az élet rúgdos, hogy „lépd már meg, hidd el, utána sokkal jobb lesz”! És mikor megléped, azon csodálkozol, mire vártál ennyit?!... A betegség is egy lehetőség a változásra, akármilyen súlyos legyen is! Vizsgáld meg, hogyan jutottál a negatív helyzetbe, de csak addig, amíg tanulsz belőle, és azt nézed, min kell változtatnod. Ha keseregsz a helyzeten, és az oda vezető döntéseken, akkor állítsd le magad, mert csak fölösleges energiát pazarolsz el, amit arra is használhatnál, hogy javítasz a dolgokon.

Még egy fontos gondolati csapda a döntés meghozatala után, amibe sokan beleesnek. Az emberek általában azt hiszik, hogy ha meghoztak egy döntést, akkor mostmár életük végéig azzal kell együtt élniük, és foggal körömmel ragaszkodniuk a kialakult helyzethez. Ez a lehető legritkábban van így. Ha vissza nem is fordulhatunk, áttérhetünk egy másik útra menet közben. Mi hoztuk meg a döntést, jogunkban áll változtatni rajta! Talán új információhoz jutottunk, vagy időközben megváltozott a célunk, mindegy is, a lányeg, hogy akkor módosíthatunk a döntésünkön, amikor akarunk, ez legtöbbször csak rajtunk áll. Nem kell tévedhetetlennek tetszelegnünk, nem szégyen beismerni, hogy az új tudásom tükrében egy másik lehetőség jobban megfelel nekem.

Te könnyen döntesz?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://raknelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr1003060359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása