Ute Erhardt könyve jutott eszembe, mikor ehhez a cikkhez hozzákezdtem. Könyvének címe: A jó kislányoknak nem terem babér. Tanulságos könyv arról, hogy a nőknek milyen kihívásokkal kell szembenézniük, hogyan lehetnek sikeresek, és milyen módon érvényesíthetik igényeiket az élet minden területén. A „jó kislány” szerep az alkalmazkodást, vágyainkról való lemondást jelenti. Másképpen a kellő pillanatban mindig álljunk félre! Ne zavarjunk másokat az érvényesülésben. De ez jó-e nekünk? Nem leszünk-e ettől frusztráltak, boldogtalanok?

Manapság azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb szükség lenne a könyv folytatására, amely egy igen égető problémára hívná fel a figyelmet: a jó kisfiúkra.

Róluk nyíltan senki sem beszél. Pedig meglátásom és tapasztalataim alapján sokan vannak és a „jó kislányokhoz” hasonlóan érvényesülési problémákkal küzdenek. Sőt! Nemcsak azzal. Míg a nőknek az önérvényesítés „rögös” útján van lehetőségük – időlegesen - a harc feladására (kudarc, érzelmi instabilitás, megfelelő támogatás hiánya, a környezet ellenállása esetén) addig a férfiaknak nincsen  igazán  „menekülő útvonal” a tarsolyukban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a nők érdekérvényesítését nem találnám fontosnak. Nagyon is! Azonban ezzel a témával számos női magazin, életmód könyv Tv-, illetve rádióműsor foglalkozik. A férfiak ezen csoportjának problémáival azonban méltatlanul kevés. 

Vajon miért?

A nyugati társadalmakban (ide értve a magyart is) a nőket a gyengébbik nemként aposztrofálják, amely nemcsak a fizikai erő mértékére korlátozódik. A női szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások megengedik a „gyengeséget”, míg a férfiakkal szemben ez a követelményrendszer sokkal szigorúbb és kritikusabb. A nőknél teljesen elfogadott a sírás, mint az érzelmek túlcsordulásának kifejező eszköze. Ugyanezt a férfiakról nem lehet elmondani. A férfiak jelentős része (nem mindenki!) mélyen magába rejti az érzéseit. Az érzelmes pillanatokat mélyen a felszín alatt élik meg. Aki mégis sír, az sok esetben akkor teszi, mikor senki sem látja, mert szégyelli a többiek előtt. Miért? Mert a férfiak nem sírnak. Mert ez a gyengeség jele. Egy férfi nem lehet gyenge. Ő a családfő, ő a védelmező, ő védi meg fizikai és lelki erejével a „gyengébbnek tartott” nőket, a gyermekeket és az időseket. 

Vállalható-e a gyengeség?

Véleményem szerint igen. A gyengeségeink feltárása, tudatosítása és elfogadása nagyon fontos lépések az önmegismerés útján. Ha nem vállaljuk a gyengeségeinket, akkor önmagunkat sem tudjuk vállalni. Addig csupán egy „álarc” az, amit a környezetünk és saját magunk felé is mutatunk. Ez pedig a legkevésbé sem őszinte.

Kik is a jó kisfiúk valójában?

Sokféle emberi jellemvonást lehet felsorakoztatni a jó kisfiú kifejezés mögé. Talán kezdjük azokkal a nagyon érzékeny, lelkileg törékeny férfiakkal, akik kerülik a többi emberrel a konfliktust. Azt szeretnék, ha a környezetük elfogadná őket. Mindenkivel jóban akarnak lenni. A megfelelő pillanatban, mikor az érdekeik ütköznek másokéval, halkan félreállnak. Nem tudnak keresztülgázolni másokon. Ami nem is baj, de az önzés egészséges formája hiányzik az életükből. Az önbizalommal is hadilábon állnak.  A másik csoportot képviselik azok a férfiak, akik a legkülönbözőbb okokból kifolyólag (válás, haláleset, munkaalkoholizmus stb.) nem láttak gyermekkorukban a férfi szerepekre felkészítő apai mintát. Ők a minták hiánya miatt rekednek meg egy érzelmi fejlődési szinten. A harmadik csoportba tartoznak azok a férfiak, akik a szülői túlgondoskodás következtében nem válnak érzelmileg felnőtté. Ez a fajta káros gondoskodás (főleg az anya részéről) megerősíti a problémákkal szembeni elkerülő magatartást, és megnehezíti a határozott döntéshozatalt és a felelősségvállalást. A viselkedési minták azonban felnőtt korban is tanulhatóak. A régi, hatástalan, belső programok, eredményesekre és hatékonyakra cserélhetőek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.