Előfordult már veled is, hogy nem tudtál kikapcsolni? Próbáltál pihenni, de nem tudtál egy helyben ülni? Cselekvési kényszered van, hogy csinálj valami hasznosat? Főleg akkor, ha körülötted a többi ember dolgozik? Nem, most nem a munkaalkoholizmusról lesz szó, bár ahhoz meglepően hasonló jelenségről fogok a mai cikkben írni.

Kétféle pihenési formát lehet alapvetően megkülönböztetni. Az aktív és a passzív pihenést. Az aktív pihenés lehet a sportolás, beszélgetés másokkal, hobbi tevékenység, minden olyan cselekedet, amely pihentet és feltölt bennünket energiával. A passzív tevékenység lehet az éjszakai alvás, szundikálás ebéd után a kanapén relaxálás, ücsörgés egy székben, a horgászat közbeni várakozás. Minden olyan kikapcsolódási forma, amely nem jár semmiféle (jelentősebb) fizikai megterheléssel. Ezek ugyancsak feltöltenek bennünket energiával. Fontos dolog, hogy ne csak a pihenésre szánjunk időt, de figyeljünk arra is, hogy az aktív és a passzív pihenés között egyensúly legyen. Néha szükség van arra is, hogy csak legyünk. Ne csináljunk semmit, lustálkodjunk az ágyban vagy feküdjünk a tv előtt. Ezeknek a tevékenységeknek is fontos helyük van az életünkben.

A problémát az jelenti, ha folyamatos cselekvéskényszer alatt állunk. Ezt az érzést úgy tudnám leírni, hogy ha nem csinálunk semmit (értsd: passzív pihenés), akkor rövid időn belül ránk tör a bűntudat, a lelkiismeret furdalás, hogy tegyünk valami hasznosat. A szülői és az iskolai nevelésnek ebben igen nagy szerepe van. Abban az esetben, ha a gyerek csak a (pozitív) cselekedetei után kap dicséretet, akkor ez azt a megerősítést adja számára, hogy a cselekedetei révén értékes. Ez fogja erősíteni a saját önértékelését is. Sőt nagymértékben ehhez kapcsolhat, hogy mennyire tartja értékesnek saját magát. Ez pedig arra fogja ösztönözni, hogy folyamatosan tegyen valami hasznosat. A hasznos cselekedetekkel természetesen minden rendben van. A probléma akkor jelentkezik, ha a cselekvéskényszeres ember passzív pihenésként csak az alvást választja. Erre mindenki „rákényszerül”, mivel az alapvető emberi szükséglet. Emellett azonban arra is kell időt szakítani, hogy „megengedjük” magunknak a semmittevést. Csak úgy legyünk. Csak nézzünk ki a fejünkből. Gyerekkorunkban tudtunk így is kikapcsolódni (elég, ha egy kisgyerekre gondolunk, aki nyitott szájjal „bambul” egy bizonyos pont felé nézve: ilyenkor ő is kikapcsol). Az agyunknak ilyenfajta pihenésre (alfa vagy ahhoz közeli állapot) most is szüksége van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.