Tudom, tudom, nem adunk tanácsokat tagadó formában, hanem csak pozitív állítások formájában, dehát a kivétel erősíti a szabályt. Sok-sok cikket írtunk a szeretetről, és arról, hogyan, milyen formában fejezzük ki a szeretetünket. Biztos vagyok benne, hogy most haszonnal olvastok egy olyan cikket is, amely arról szól, hogy mit ne tegyünk szeretetkifejezés címszó alatt.

Sok olyat látok manapság, hogy emberek élik egymás életét, nem tudják elengedni a szerettüket. Érdekes, hogy régebben közelebb éltek az emberek egymáshoz, mégsem volt annyira általános, hogy egymás életét éljék. Vagy csak elfogadott volt? Nem tudom, de azt igen, hogy ma ez komoly problémákat okoz az emberek lelki egészségében. Ebben a cikkben rengeteg más lelki probléma is érintve lesz, vágjunk bele!

Amikor a szeretetkifejezésről szó volt, mindig felhívtam a figyelmet, hogy maradjunk az arany középútnál, ne másszunk rá a másikra. Ha nem vagyunk biztosak, inkább kérdezzünk, kommunikáljunk a másikkal, az mindig a kisebbik gond. Most is ennél a vonalnál maradok.

1. NE gondoskodjunk túl! Ezt a hibát előszeretettel követik el szülők a gyerekeikkel, vagy feleségek a férjükkel, de fordítva is találunk rá példát. A túlgondoskodást (melyet egyébként a rákbetegség lelki okai között is számon tartunk) leginkább a szívességek szeretetnyelvével lehet összekeverni. Anyukák pakolnak állandó jelleggel a gyerekeik után, feleségek csomagolnak a férjüknek minden nap ebédet, tízórait és uzsonnát. Felnőtt gyerekek rendezik a szüleik ügyeit, férjek végeznek el minden technikai feladatot a lakásban.

Miért probléma? Az állandó jelleggel való másikról gondoskodás átmegy megszokásba. Már nem a szeretet kifejezésére szolgáló nagyszerű szívességek ezek, hanem mindennapos rutin, akkor is, ha végső soron szeretetből tesszük. Továbbá kiszolgáltatjuk vele a másikat, mert egy-egy területen elvesszük tőle az élete feletti kontrollt, beleszólást. Gondoljunk csak bele, ha folyamatosan intézzük az idősödő szüleink ügyeit, talán nagy segítséget adunk vele, de egyúttal átvesszük az irányítást is. Vagy ha folyamatosan főzünk a gyerekekre, és nem tanítjuk meg őket főzni, vagy a házvezetés egyéb teendőire, akkor nem szívességet teszünk, hanem a későbbi életüket nehezítjük meg.

Hol az arany középút? Ha nem vagyunk biztosak, inkább kérdezzünk. De ha a másik szól, biztosak lehetünk benne, hogy túlléptük a határt. Ilyenkor ne sértődjünk meg, hanem fogadjuk el, hogy itt van a másik határa, eddig esett jól neki a segítség, innentől kezdve már teher a gondoskodásunk. Jó támpont, ha a másik kér. Ha szülők megkérnek, intézzük a dolgaikat, és mi fel tudjuk vállalni, hajrá! Ha a párunk jelezte, hogy neki nagy segítség lenne, ha gondoskodnánk a kajájáról napközben, akkor nosza! Persze a szeretet kifejezése úgy működik, hogy ne kelljen mindenre megkérni a másikat, de van különbség aközött, ha egyszer-egyszer beviszem a gyereket a suliba, vagy ha folyamatosan kiszolgálom mindennel!

2. NE szóljunk bele az életébe! Ezt is elsősorban szülők gyakorolják, de természetesen nem csak az ő kiváltságuk. Ez tipikusan az az eset, mikor azt gondoljuk, az szeretet, ha megmondom a férjemnek, milyen ruhát vegyen föl, eldöntöm a feleségem helyett, milyen tanfolyamra iratkozzon be, rászólok a felnőtt lányomra, hogy hogyan öltözzön a hidegben, figyelmeztetem az anyukámat, hogy jön az adóbevallás ideje. Most szólok mindenkinek, aki ilyen, és hasonló játszmákat játszik, hogy ez nem szeretet!

Miért probléma? Ugyanazért, mint a túlgondoskodás, de ennek még a csírája sem elfogadható, akkor sem, ha jószándékból tesszük. Ez a dirigálás, beleszólás, aggodalmaskodás, a másik életét élés, a határok átlépése, és kifejezetten káros mindkét félnek. Átvesszük a kontrollt, amihez nincs jogunk, kiszolgáltatjuk a másikat, és az önbizalmát romboljuk, hiszen azt a rejtett üzenetet közvetítjük felé, hogy nem tartjuk elég jónak, hogy döntéseket hozzon és intézze az ügyeit.

Hol az arany középút? Ennél a problémánál tiszta sor: egyszerűen ne csináljuk. Biztos, hogy messzire mentünk, ha a másik ránkszól. Apukám azt szokta mondani: Ne vezényeljél. Ilyenkor lehet tudni, hogy eddig, és nem tovább. Ha ránkszólnak ne sértődjünk meg. Miért is tennénk, hiszen a szeretet vezérelt minket. Jót akarunk a másiknak, és ha neki az a jó, ha nem utasítgatunk, akkor ez kellene, hogy fontos legyen. Ha megsértődünk, az már manipuláció. A szeretet kifejezése az, ha érdeklődünk a másiktól, hogy hogyan alakul az élete, hogyan érzi magát, és úgy általában egyfajta figyelemmel fordulunk felé. Ha aggódunk, kérdezzük meg, segíthetünk-e valamiben, vagy szüksége van-e a véleményünkre, tanácsunkra. Biztosítsuk, hogy bármikor rendelkezésre állunk, ha valóban szükséges. Bízzunk meg benne, és inkább leljük örömünket abban, hogy csak megfigyelünk. Ha hátralápünk egy lépést, észre fogjuk venni, hogy nincs szükség a közbeavatkozásunkra, nagyszerűen elboldogul a másik; figyeljük ezt a csodát szeretettel. Ez még nem azt jelenti, hogy a másiknak nincs szüksége rám; de még mennyire, hogy szüksége van a szeretetemre (és nem a beleszólásomra). Ez az egy lépés távolság mozgásteret hagy neki, így ő is közeledni fog, holott eddig egyre inkább elhúzódott.

3. NE használjuk az alkut a szeretet kifejezésére! Ha állandóan pénzzel tömjük a másikat, vagy a szívességeinkért cserébe elvárunk valamit, akkor az egy puszta üzlet. Valamit valamiért. Ez többnyire az elfoglalt, fontos, rohanó emberek jellemző fogása.

Miért probléma? Lehet alkut kötni a másikkal, te megteszed ezt, én megteszem azt, ez így rendben van. De ezt tisztázzuk előre, különben csak az egyik fél tud arról, hogy itt üzletről van szó; és tudjuk, hogy ezzel nem a szeretetünket fejeztük ki. A szeretet önzetlen és nem vár cserébe semmit, még hálát sem. Ha a pénzt használjuk a szeretet kifejezésére, azzal az a baj, hogy pont ez ellenkező üzenetet közvetítjük: nincs rád időm, ehelyett pénzt adok.

Hol az arany középút? Megint a kommunikációnál. Ha a szerettünknek pénzre van szüksége, majd szól, és kér, és akkor az lesz a szeretet, hogy a kérését teljesítettük. Ha valamilyen szívességre nekünk van szükségünk, akkor pedig mi kérjünk bátran, nem kell alkut kötni érte, bízzunk benne, hogy a másik az irántunk érzett szeretetből meg fogja tenni. Ha pedig mi nyújtunk segítséget, ne kössük semmihez, ne várjunk el érte később sem semmit, ne hozakodjunk elő vele, mekkora áldozatot hoztunk, mert az tisztességtelen, és nem a szeretetről szól. Ha kérünk cserébe valamit, az pusztán üzlet, és annak feltételeit mindig tisztázzuk előre!

4. NE ragadjunk le egy szeretetnyelv használatánál! Például a te szeretetnyelved az ajándékozás, és állandóan jobbnál jobb, kisebb-nagyobb ajándékokkal kényezteted a másikat. Számodra ez a szeretetről szól, de sajnos nem fogsz sikerrel járni. Vagy ha tudod, hogy az ő nyelve a szóbeli kifejezési forma, akkor se csak azt használd, és ne hanyagold el a többit.

Miért probléma? Ha nem az ő szeretetnyelvét használod, egyértelmű: nem az ő nyelvét használod, nem fog érteni. Beszélj az ő nyelvén. Ha csakis azt az egy kifejezési módot választod, ami nála elsődleges, akkor pedig nagyon sivár lesz a dolog.

Hol az arany középút? Figyelj a másik visszajelzéseire. Betalált a szándékom? Valóban érezte, hogy szeretem? Ha olykor más módokat is használsz, változatosabbá teszed a kapcsolatotokat, és fölértékelődik az a mód is, amely igazából nem az ő nyelve, viszont kell azon a csatornán is a kifejezés. Például a párod szeretetnyelve a minőségi idő. Annyi minőségi időben részesíted, amennyiben csak tudod, de ha elhanyagolod a többit, az ugyanolyan rossz, mintha nem az ő nyelvét használnád. Természetes, hogy átöleled, és szavakkal is kifejezed az érzéseidet. Odafigyelsz az ajándéka vásárlásakor, és néha szívességeket teszel neki. Így lesz teljes a kép.

5. NE manipuláljunk! Még távolabb van a szeretet kifejezésétől, mint az, amikor beleszólunk a szerettünk életébe, és távolról sem a szeretet kifejezéséről szól! A manipuláció itt az a játszma, amikor el akarunk érni valamit, de bebújunk a szeretet háta mögé. Esetleg több időt, figyelmet, törődést akarunk kiharcolni a másiknál, de ahelyett, hogy ezeket elmondanánk neki, elkezdjük a szálakat mozgatni, irányítgatni, elkezdünk erősködni, akkor is, amikor a másik már nemet mondott, megsértődünk, ha nem a mi akaratunk teljesült.

Miért probléma? Mert nem az egyenes utat használjuk. Hidd el, őszinte kommunikációval sokkal többre mész, mint a játszmázással. Leértékeled vele a másikat, hiszen azt az üzenetet közvetíted neki, hogy nem éri meg vele egyenesnek lenned. Ha átlátja a játszmát, akkor ráadásul magadra haragíthatod, eljátszhatod a bizalmát.

Hol az arany középút? Ami a manipulációt illeti, ott ilyen nincs. A manipuláció nem fér bele a szeretetbe. Ami a céljaid elérését illeti, ott a már ajánlott őszinte kommunikáció lesz a megoldás. Félelmeid vannak, magányos vagy, segítségre van szükséged, több törődésre vágysz? Beszéld meg vele! Mondd el neki az érzéseidet egyenesen, ráhatás, bűntudatkeltés, neheztelés nélkül. Meglátod, be fog válni, és közelebb hoz titeket egymáshoz, mint a manipuláció valaha is hozott volna. A céljaidat el fogod érni. Nem biztos, hogy minden igényedet a másik fogja kielégíteni, de segíteni fog, hogy a kívánságaid teljesüljenek; lehet, hogy éppen csak azzal, hogy meghallgatott. Olykor pedig fogadd el, hogy a dolgoknak más a rendje, mint ahogy te elképzelted.

Kihagytam valamit?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.