Előző cikkemben a tiszteletről beszéltem, mint a minőségi emberi kapcsolatok egyik alapkövéről. Ugyanez igaz a türelemre is. A türelem véleményem szerint a szándék és annak megvalósulása közötti időhöz való pozitív viszonyulás. A szándékot és a megvalósulást a tett köti össze. A tett időhöz kötött, annak megfelelően, hogy türelmesen vagy türelmetlenül állunk magunkhoz, embertársainkhoz, élő és élettelen környezetünkhöz. Türelmetlenül kapkodva nem lesz megfelelő az eredmény, vagy tovább tart elérni az adott célt. Kétségtelen tény, hogyha türelmetlenségünk folytán kapkodunk, az idő gyorsabban elszáll. Ezért azt gondoljuk tévesen, hogy a türelmetlenség hamarabb célhoz vezet. Sőt türelmetlenségünk bizonyos vezetői pozíciókban arra sarkalhatja az alkalmazottakat, hogy kapkodva teljesítsék a rövid határidőket (már ha meg akarnak felelni a főnöki elvárásoknak). A látszatcélt így hamarabb elérjük. Persze ez nem az a cél, amit kitűztünk. Ez valami kevesebb. Gyengébb alapokon áll. Hamis cél! Az esszencia hiányzik belőle. Mint, mikor csalunk egy játékban és mi nyerünk. Ez látszólag győzelem, valójában vereség. Vereség bennünk.

Már régen túlesett a közhely fogalmán, hogy világunk fejvesztve rohan előre a külső, az anyagi fejlődés területén. Mi van a belső fejlődésünkkel? Azt kell mondanom, lemaradóban vagyunk. Egyre kevésbé képes az egyén lekövetni a világ változásait, és életkora előrehaladtával tolerálni a változások hatásait életmódjában. Egyre kisebb porszemekké válunk a tudás tengerében, és egyre több információra (az információ elsajátításához egyre több időre) van szükségünk, hogy  értékes, hasznosítható belső szaktudással rendelkezzünk. Az ember válaszreakcióként elkezdte habzsolni az információkat, hogy ebben a rengetegben megtalálja a saját helyét. Türelmetlenné vált. Egyre értékesebb az idő, egyre nagyobb a követelmény. A türelmetlenségünk miatt rohan az életünk. Emlékezzünk csak vissza! Gyermekkorunkban milyen hosszúnak tűnt is egy hétvége, vagy egy tanév. Manapság csak azt vesszük észre szilveszterkor, hogy éppen csak elkezdtük az évet. De gyorsan elszaladt. Egy barátom 18 éves koromban azt mondta: „Figyeld meg 20 év fölött elkezd szaladni az élet!”. Én akkor, tizenévesen, kedvesen megmosolyogtam őt. Ma nemcsak bólogatnom kell a kijelentése után, hanem ki kell azt egészítenem: 20 fölött elkezd szaladni az élet, 30 év fölött még gyorsabbá válik! Ezért 70 után visszatekintve két dolgot érezhetünk: 1. az életünk egy szempillantás alatt elszaladt. 2. még fiatalnak érzem magam, noha a testem már nem az.

A türelmetlenség a jelen pillanat legnagyobb ellensége. Igazi élményeink akkor lesznek, ha átérezzük az élet lehetőleg minél több pillanatát. Az életünk eseményeihez tartozó érzelmeket is fontos lenne ott és akkor (vagyis most) megélnünk. Ennek ellenére elég sok olyan embert ismerek, aki magában hordozza múltbéli események fájdalmas emlékeit, haragját, a belőlük származó bűntudatot stb. A negatív és pozitív érzéseket nincsen időnk megélni. A szőnyeg alá söpörjük őket. Pörgős életünkben ugyanis máris jön a következő dózis információs adag, amellyel kezdenünk kellene valamit.

 Az elidegenedéshez közvetve a türelmetlenség is hozzájárul. Vajon hányszor történt meg veled, hogy miközben a baráti társaságodban valaki hozzád beszélt, te nem rá figyeltél, hanem arra, hogy mit fogsz mondani? Alig várjuk, hogy minket meghallgassanak, mert hozzánk hasonlóan a többi ember sem figyel igazán. Mindenki saját magával van leginkább elfoglalva. Így a barátaink és ismerőseink egyfajta verbális (lelki és anyagi) szükséglet kielégítésre használhatnak bennünket, vagy mi őket. Természetesen nem ennyire borús a helyzet. A tudatosság az, amely ebben a helyzetben is segíthet. Egyre több a tudatos ember, aki nemcsak reagál a környezet választásaira, de tudatosan figyeli meg környezetét, értelmezi azt, és választja meg viselkedésbeli válaszát. A türelem önmagunk elfogadásának és szeretetének egyik alapköve. Emberi kapcsolataink e nélkül a jellemvonás nélkül igen felszínesek maradhatnak. Hiszen nincsen türelmünk, ahhoz, hogy időt adjunk a minőségi keretek megteremtéséhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.