Az életben elég sok szerepet vállalunk, ez együtt jár a társas viselkedéssel. A házasságban feleség vagyunk, vagy férj. Férfi vagy nő. Ha gyerekünk van, akkor szülők vagyunk. A munkahelyen dolgozók: tanárok, üzletemberek, árufeltöltők, pénztárosok, irodai alkalmazottak. A családunkban mi vagyunk a megértők, az intézkedők, a mókamesterek, a folyton sietők, netán a szerencsétlenek, vagy a sértődősek.

Szerepeink – akár önként vállaltak, akár kényszerből – magukba foglalnak bizonyos kötelezettségeket. Reggel dolgozni megyünk. Gyereket nevelünk. Bevásárolunk. Ételt rakunk az asztalra. Vannak olyan dolgok az életben, ami alól nem bújhatunk ki. Természetesen eldönthetjük, hogy vállalunk-e gyereket, és ezzel magunkra veszünk számos kötelezettséget, vagy erről egy az egyben lemondunk minden szép és nehéz oldalával együtt. Dönthetünk úgy, hogy nem alkalmazottként dolgozunk reggel nyolctól délután ötig, hanem a magunk urai leszünk, vállalkozásba kezdünk, és talán elég délelőtt tízkor dolgozni kezdenünk, ám talán este kilencig fog tartani a munka. Lehet, hogy ételt rendelünk otthonra, mert nincs időnk, kedvünk, vagy tehetségünk főzni. Tehát mozgásterünk mindenképpen van.

Persze vannak olyan dolgok is az életben, amit nem igen választhatunk meg. Az előző példánál maradva, ha nem főzünk magunkra, akkor időt spórolunk, ám talán több pénzbe kerül az étkezésünk; enni, így vagy úgy, kell. Számlákat kell befizetni, vagy bankba menni. Bevásárolni kell. Ügyeket intézni kell.

Ám sok ember azokon a kötelezettségeken kívül is „kell”-eket vállal magára, amiket muszáj lenne megtenni. Úgy érzi, hogy bizonyos dolgok az ő feladatai, még ha senki nem is kérte rá, vagy ő se kérdezte meg soha magától, hogy mért is csinálja. Hétvégén bemegy dolgozni. Minden nap edzeni jár. Mindig ő főzi a kávét. Elpakol a gyerek után.

Miért teszi?

1. Vagy, mert így jó neki, és így szereti élni az életét. Például szeret tornázni, és semmi sem tölti fel annyira, mint a mozgás. A munkája egyben a hobbija is, így a hétvégi munka egyfajta kikapcsolódás. Ez azonban így nem tekinthető kötelezettségnek, mert az illető bármikor abbahagyhatja.

Kötelezettség inkább az, amit magunktól várunk el, vagy mások várnak el tőlünk, de muszájnak tartjuk az elvégzését. Fent akarjuk tartani a tiszta házról akotott képünket, ezért állandóan elpakolunk mások után. Nem engedjük meg magunknak a nem kívánatos plusz kilókat, így egy edzést sem bírunk kihagyni.

2. Maximalizmusból. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Legyen elvégezve a munka, legyen lenyírva a fű, legyen mindig rend. A maximalista ember nem engedi meg magának, hogy 100% alatt teljesítsen. Inkább több kötelezettséget vállal, mint amit muszáj lenne.

3. Másoknak való megfelelésből. Elvárják tőle, hogy bizonyos kötelezettségeinek eleget tegyen. Az asszny otthon főzzön. Az alkalmazott dolgozzon. A diák tanuljon. Ő meg akar felelni a mások kimondott vagy kimondatlan elvárásainak, ezért tesz meg mindent, amit muszáj. Állandóan ruhát cserél a gyereken, mert nehogy már koszos legyen az a gyerek, mit mondanak az emberek. Minden hétvégén családi összejöveteleket szervez, holott olykor inkább strandolna.

4. Túlgondoskodásból. Úgy érzi, hogy az ő feladata mások szolgálata, másokról való gondoskodás. Teljesíti mások kimondott vagy kimondatlan igényeit. Ezért főz a felnőtt gyerekére. Besegít másoknak a pluszmunkába, nehogy azoknak túlórázni kelljen. Befizeti a környezetében élők számláit.

Hová vezet?

A mértéktelen és átgondolatlan kötelezettségeknek való megfelelés sajnos általában kifáradáshoz vezet. Ha sokat vállalunk, az sok energiába kerül, és ha ezt nem pótoljuk vissza, akkor kimerülünk. Ráadásul a környezet megszokja, hogy ezt vagy azt magunkra vállaltuk, így az alól már nehéz kibújni, az elismeréshez pedig újabbakat kell a nyakunkba venni, ezért a kimerülés hatványozódik. A szervezet egy idő után benyújtja a számlát, és egyik betegségből ki, másikba beesünk. Persze ez az energiaveszteség lelki szinten is érződik, így aki túlvállalja a kötelezettségeket, az szemmel láthatóan sem boldog; lemondhat a harmóniáról és a nyugodt, kegyensúlyozott életről.

Mit tegyünk?

1. Gondoljuk át a kötelességeinket. Mit muszáj? Mi az, amit mindenképpen vállalnunk kell? Mi az, amit magunk miatt teszünk, mi az, amit mások várnak el tőlünk? Miből adhatunk le, és az milyen következményekkel fog járni?

2. Adjunk le a kötelezettségekből. Lépésről lépésre vegyünk vissza, és adjunk le az olyan kötelezettségekből, melyeket a legkevésbé szeretünk/tudunk vállalni. Természetesen így is marad még bőven a listán, így legalább a teljesen fölösleges köreinket ne rójuk le állandóan! Készüljünk föl a környezet esetleges nemtetszésére, és álljunk ki magunk mellett, ne éljük a régi kötelezettségekkel az életünket, ha az nem jó nekünk. Aki szeret minket, végül el fogja fogadni változtatásainkat.

3. Pótoljuk vissza az energiát, ellensúlyozzuk a le nem adható kötelességeket. Kapcsolódjunk ki, pihenjünk, csináljunk olyan dolgokat, amiket szeretünk. Szerezzünk magunknak örömöket. Jutalmazzuk magunkat minden egyes kötelezettség esetén.

Neked milyen kötelezettségeid vannak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.