Íme a közismert mondás az elvárásokkal kapcsolatban:

„Amit magadtól elvársz, csupán annyit várhatsz másoktól”

Valóban elvárhatjuk azt a másik féltől, amit saját magunktól elvárunk? A tapasztalataim azt mutatják, hogy a válasz felemás.

Csak akkor várhatok el a másik embertől joggal dolgokat, ha:

1. én is megteszem azokat a dolgokat, amelyeket a másiktól kérek
2. kimondom egyértelműen azokat a dolgokat, amelyeket elvárok a másiktól és nem várok arra, hogy ő azt kitalálja (mivel nem gondolatolvasó)
3. a másik fél korábban ígéretet tett és vállalta a végrehajtásukat

Elvárásaink embertársainkkal szemben csak akkor lehetnek, ha a fenti 3 tényező maradéktalanul teljesül. Előfordul azonban, hogy még így sem teljesülnek.

Akkor mégis hol a probléma?

Mivel a mi elvárásainkról, gondolatainkról van szó, ezért bennünk. Amikor cselekedeteink hátterében elvárások vannak, akkor beleéljük magunkat olyan szituációs forgatókönyvekbe, amelyekben környezetünk az általunk elképzelt módon fog viselkedni, öltözködni, megszólalni stb. A környezetünkben azonban nagyon kevés ember van, aki arra vár, hogy a kívánságainkat lesse, vagy kitalálja a gondolatainkat. Amikor a valós élet forgatókönyvei eltérnek az általunk megálmodottól, akkor jön a józanodás időszaka. Ez minden ember esetében mást jelent. Lehet kiábrándulás, sértődöttség, önsajnálat, mások hibáztatása és kritizálása, de lehet a tudatosság következő lépcsője is.

Fontos, hogy tetteink hátterében saját értékrendünk és ne rejtett elvárások szerepeljenek. Magyarul: ne azzal az elvárással segítsek a szomszédnak, hogy legközelebb majd ő segít. Lehet, hogy ezt a segítséget nem tőle kapom majd meg, hanem valaki mástól.

Véleményem szerint, aki az elvárásai mentén építi fel saját világát, az sokat fog csalódni. Mindig fájdalmas lesz érzékelni a különbséget a valós és az elképzelt dolgok között. A józanodást érdemes arra használni, hogy félretegyük az illúzióinkat és reálisabban lássuk a világot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gjozsi 2010.08.17. 11:37:55

A keleti kultúrák úgy vélekednek erről, hogy minden cselekvés, amit céllal teszünk, csak rossz lehet. Arra gondolnak, hogy a nyugati világban szinte mindenki csak célokat néz, nem a folyamatot. Például ha tanulok, állandóan arra koncentrálok, hogy mikor végzek, és ekkor felületes, semmilyen lesz a tanulás. Bezzeg ha csak úgy, egy minket érdeklő dolgot tanulunk, sokkal mélyebb lesz a koncentrációnk. Na mármost az elvárásainkat ha közöljük az emberekkel, az elferdíti a másik személyiségét, főleg ha behódol. Ez akkor veszélyes, ha hozzánk közelálló emberekkel közöljük az elvárásainkat, és nekik pedig gyenge személyiségük van. Szerintem itt jobb követni a ezt a keleti felfogást, és elvárásokat felállítani csak akkor lehet, ha nagyon muszály (pl. kollégiumi szobatársak közötti szabályok, vagy olyan dolgok szabályozása amik kimondottan zavarják az együttélést. De ekkor is inkább jobb, ha új szobát keresünk vagy elköltözünk.)

Válasz erre 

vmp · http://raknelkul.blog.hu 2010.08.18. 12:10:57

A célok a nyugati kultúrában nélkülözhetetlennek látszanak. Valahogy (sajnálatos módon) sok ember számára ezek adják az élet értelmét. A célok sikeres elérése részben a boldogság illuzióját kínálja. Pedig az út a fontos.

Fontos dolog az, amit mondtál. A másik személy ha behódol, ha maximálisan meg akar nekünk felelni, vagy egyszerűen kevés az önbizalma, akkor az elvárásaink a személyiségét korlátozhatják. Illetve pontosítanék. A másik állít fel magának korlátokat, mert nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Abban is egyetértek veled, hogy ez veszélyes szituációkat (kiszámíthatatlan reakciókat) eredményezhet. Ezt kiegészíteném azzal, hogy még veszélyesebb lesz a szitu, ha nem fejezzük ki az elvárásainkat. Ezzel idővel ugyanis magunkat tesszük tönkre (és mi a megváltozott viselkedésünkkel esetleg másokat).
Végső soron a kimondott elvárásokhoz való alkalmazkodás függ attól is, hogy kinek mennyire fontos a velünk közös kapcsolata. Amennyiben nem fontos, akkor egyszerűbb továbblépni, ahogy te is írtad.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: