A rákbetegség a test részéről egyfajta „testbeszéd”, egy megoldatlan konfliktus, lelki teher testi tünete, „kivetülése”. A destruktív gondolatok, amelyeket rossz érzések, később negatív érzelmek követnek romboló hatással vannak testünk védekező rendszerére. A legfontosabb feladat, hogy megfejtsük milyen üzenetet, figyelmeztető jelzést közvetít számunkra testünkön keresztül a rákbetegség. Ez azonban közel sem egyszerű dolog. Munkám során azt vettem észre, hogy a betegek jelentős része könnyebben hangolódik rá mások problémáira, mint saját helyzetének megoldására.  Ez szoros kapcsolatban van önmaguk háttérbe szorításával, testük, érzéseik jelzéseinek figyelmen kívül hagyásával. Másrészről a projekció (kivetítés) azt is jelenti, hogy a betegség okait kívül keressük (másokat okolunk érte), ezért a gyógyulás folyamatát is külső személyekre (szakemberekre) bízzuk.  Ezek alapján teszem fel a kérdést: Ha a gyógyulásunkat (lelki és testi egyensúlyunk visszaállítását) másokra bízzuk, akkor nem adjuk-e ki kezünkből a döntést, az irányítást? A következményeket ki vállalja a döntéseinkért? Ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióim. Minden esetben mi viseljük a velünk (testünkkel) kapcsolatos döntésekért a következményeket.

Visszatérve a projekcióhoz, a kivetítéssel az a fő probléma az, hogy színvakká teszi az embert, mikor a belső égető problémák színárnyalatai között kell a különbségeket megállapítani. A betegség üzenetét csak akkor tudjuk dekódolni (többnyire szakember segítségével), ha önvizsgálatot tartunk. Ez korántsem kellemes élmény, mivel felszínre kerülhetnek a kellemetlen, fájdalmas, esetleg kínos emlékek és a hozzájuk kapcsolódó negatív érzések. Másképpen fogalmazva: nem szívesen takarítjuk a szőnyeg alatti parkettát, ahová éveken keresztül besöpörtük (megoldás helyett) a problémáinkat. Az önvizsgálat a kellemetlen emlékek felidézése mellett, nemcsak a megoldási lehetőségek kidolgozásához, hanem az önismerethez és végső soron az önmegvalósításhoz vezethet.

A rákbetegség testi tünetei nem sorscsapások (többségünk mégis ezt gondolja és érzi), hanem figyelmeztető jelek, amelyeket visszafele bogozva jutunk el a megoldásig. Ezeket felismerve megkezdődik a gyógyulási folyamat. A gyógyulás alapfeltétele a betegség létének, figyelmeztető üzeneteinek az elfogadása. Jelenlegi ismereteim szerint ez az egyetlen tudati út (az elfogadás), amely a rákkal szembeni ellenállás felszámolásához vezet. Az elfogadás nem beletörődést jelent, hanem annak elismerését, hogy készek vagyunk a változásra, az önmagunkra nézve káros gondolati és viselkedésminták átprogramozására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.