Ha segítünk valakinek, szívességet teszünk neki, kedvességből, önzetlenségből, szeretetből tesszük.

Hogyan alkalmazzuk?

    Segítsünk. Bármilyen apró dolog is a szeretet kifejezése. Milyen jól is esik, ha elmosogattak helyetted, vagy behozták a kukát. A segítéssel azonban vigyázzunk, mert sok ember túlzásba viszi, és visszaél vele. Az egyik fél háttérbe szorítja önmagát, és mártír lesz belőle. Kéretlenül segít, és megsértődik, ha nem értékeljük. Ez a másik oldalról sem tisztességes: ne várd el senkitől, hogy kitalálja a gondolataidat, hanem ha segítséget szeretnél kapni, kérd! (A segítségkérés, -nyújtás, gondolatolvasás csapdáiról írunk bővebben.)

Mit tegyünk hát, ha szerettünknek ez a szeretetnyelve? Hagyjuk, hogy többnyire megmondja, mit akar, és kérjen segítséget. Ilyenkor legyünk készségesek, de vigyázzunk, hogy ne menjen át kihasználásba, és ne legyünk szögről leakaszthatók. Legyenek meg a szabályok erre vonatkozóan: milyen természetű dologban tudunk segíteni, mennyivel előtte szóljon a segítségkérő..stb.. Néha találjunk ki mi is magunktól valamit, amivel segíthetünk, de ez ne menjen át tolakodásba. Főleg gyerekeknél, ahogy kamaszodnak, egyre inkább hagyjuk, hogy megmondják, ők mit szeretnének. A varázsszó itt is, mint oly sok dologban, az arany középút.

    Tegyünk szívességet. Paraszthajszálra van a segítségtől, nézőpont kérdése, ki hová sorolja; nekem a segítség jobban kötődik a munkához. Szívesség lehet, ha elviszem a másikat valahová, vagy kölcsönadom a kocsit, vagy elintézek helyette valamit. Itt ugyanazok a szabályok, mint a segítségnél. Ne váljunk rabszolgákká, ha egy szerettünknek ez a szeretetnyelve. A gyerekeinknek is szeretünk sok mindent megcsinálni, de az is segítség, szívesség, ha nem helyettük csináljuk meg, hanem megtanítjuk őket rá! Tanítsd meg a párodat/gyerekedet főzni, a szüleidet számítógéppel bánni, internetezni. Hálásak lesznek érte, és addig is időt töltötök együtt!

    Mindkettőnél nagyon fontos, hogy ha alkalmazzuk, akkor ne kössük semmihez. Ne legyen érte cserébe ez, meg az, ne akkor tegyük meg, ha ő így, vagy úgy tesz, mert az már csak puszta üzlet. Te adod, én veszem, én adom, te veszed. Ez nem szeretet. Ha szeretetből segítünk, vagy teszünk szívességet, azt valóban önzetlenül tegyük, mert akkor fejezzük ki feltétlen szeretetünket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.